Egy renintens államvédelmi főhadnagy és a pártfegyelem
2010. július 30. 10:23
1948. szeptember 16-án délután 3 óra 30 perckor Péter Gábor, a politikai rendőrség első számú vezetője átvette Farkas Mihály levelét. Másfél órával ezután Nagy József főhadnagyot, a zalaegerszegi államvédelem beosztottját elbocsátották a szervezettől. Mi volt az oka a vidéki tiszt hirtelen állásvesztésének, illetve annak, hogy ügyével az egyik legbefolyásosabb kommunista politikus is foglalkozott? A válasz a párt és a politikai rendőrség viszonyában keresendő - mutatta be Müller Rolf a Betekintő legújabb számában.
Nagy József 1945 előtt kőműves volt, majd katonaként a 2. világháború nyugatra sodorta, ahonnan 1945 májusában tért haza. Azonnal belépett az MKP-ba, és – vélhetően ennek köszönhetően – a politikai rendőrséghez került. Karrierje hamar felívelt: Sümegen és Nagykanizsán a helyi kirendeltség vezetője lett, majd a megyeközpontban, Zalaegerszegen találjuk. Az ígéretesnek tűnő pályafutást végül is egy munkahelyi ellenségeskedés akasztotta meg.
A problémák ott kezdődtek, hogy a – korabeli jellemzés szerint – nem különösebben képzett, de annál inkább törtető tiszt – nem tudni, milyen okból – összetűzésbe keveredett egyik kollégájával, Szegedi Andornéval, aki történetesen a megyei párttitkár felesége volt. Nagy József áskálódása odáig ment, hogy munkatársnőjét behívatták az Andrássy út 60.-ba, ahol Péter Gábor egyik bizalmi embere, Mátrai Tamás vonta kérdőre. Nagy emellett még egy jelentést is küldött a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályának (ÁVO) budapesti főhadiszállására.
Ebben már nemcsak Szegedinét támadta, hanem férjét is bepanaszolta. A helyi pártvezetőt olyan vádakkal illette, miszerint szándékosan „fúrja” a megye országgyűlési képviselőjét, Gerencsér Györgyöt, illetve hogy kapcsolatban áll Rob Antallal, a kémgyanús kommunista politikussal, aki nem sokkal korábban – a letartóztatás elől – menekült Jugoszláviába. A zalaegerszegi főhadnagy vádjainak igazolásához négy ismerősét hívta segítségül, és ők készségesen tették meg vallomásaikat. Végül a helyzet odáig fajult, hogy Szegediné beadta a lemondását.
1948. szeptember 10-én a központi párt- és államvédelmi szervek részvételével egy bizottság alakult, amely vizsgálatot indított Nagy József tevékenységének tisztázására. Ennek során kiderült, hogy a főhadnagy tanúi egytől egyig kizárt MKP-tagok, és ezt éppen Szegedi Andornak, a megyei párttitkárnak „köszönhették”. Közülük ketten emellett Nagynak besúgói munkát is végeztek, sőt folyamatosan információkat szolgáltattak az államvédelemnek.
Az ügy emellett felszínre dobta a helyi politikai rendőrség felelőtlenségét is, mivel az úgy alkalmazott informátorokat, hogy meg sem kérdezte a megyei pártbizottságot bizalmi emberei kizárásának okáról. Mindezen túl még számos konkrét esetet felróttak az ÁVO-nak, amelyekben nem egyeztetett a területileg illetékes pártszervvel. A bizottság kritikája végezetül elérte az egész államvédelmi állományt: tanulatlanságukat, politikai képzetlenségüket hangsúlyozták, ugyanakkor a párt helyi képviselőit is megrótták, amiért nem tettek semmit e súlyos hiányosságok enyhítésére.
A vizsgálat eredménye tehát nemcsak egy államvédelmi tiszt „pártszerűtlen” ténykedésének leleplezése lett, hanem rávilágított a megyei párt- és államvédelmi szervek közötti kapcsolat rendezetlenségére, sőt egy rövid zárómondatban a párt szerepét rosszul értékelő központi ÁVO-direktívák felelősségét is felvetette.
Az MDP Központi Vezetőségében (MDP KV) a renitens tiszt esete nagy port vert fel. Olyannyira, hogy Kovács István, a Szervezési Osztály vezetője jobbnak látta tájékoztatni a helyzetről a rendőrséget is felügyelő KV-titkárt, Farkas Mihályt, illetve a frissen átkeresztelt, mindezzel együtt hatalmi súlyát is növelő Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának (BM ÁVH) vezetőjét, Péter Gábort. Előbbi felháborodva követelte a rendcsinálást a politikai rendőrségnél, amelynek vezetője zokszó nélkül teljesítette a párt egyik legbefolyásosabb emberének utasítását.
A zalaegerszegi főhadnagyot végül is pártszerűtlenség, s nem szakmai okok miatt tették ki a testületből. A konkrét ügy felhívta a felsőbb pártapparátus figyelmét az államvédelmi szervek feletti pártellenőrzés szabályozásának szükségességére. Sürgették a kérdés elvi rendezését, mégis az első politikai bizottsági határozat majd csak évekkel később, Péter Gábor és társainak letartóztatása után, az ő bűneikre hivatkozva, 1954-ben született meg. Nagy József története így előrevetíti azokat a nem sokkal későbbi eseményeket is, amikor az államvédelem már „Rajk és társai” ellen dolgozott, nevezetesen amikor a párt ökle épp a párt vezetőire sújtott le.
A teljes történet és a dokumentumok a Betekintőben
Támogasd a 
szerkesztőségét!
