Megszépült Máriahalom temetője
2010. június 22. 08:19
Máriahalom (Kirwa) 700 fős, részben sváb nemzetiségű község a Pilis és a Gerecse dombjai között, Komárom-Esztergom megyében. 2010. június 12-én kora reggel 20 fős lelkes csapat gyűlt össze a falu legmagasabb pontján, az öreg temetőnél azzal a szándékkal, hogy a gazdátlan, elhanyagolt, hatalmas fűvel és bozóttal benőtt egykori temetkezési helynek visszaadják megérdemelt méltóságát, tisztességét.
A munkát a Máriahalmi Nyugdíjas Klub és a Máriahalmi Faluvédő Egyesület szervezte, az önkéntes temetőszépítő-brigádot Dr. Wagenhoffer Vilmos koordinálta. Amíg a férfiak fűkaszákkal és különböző bozótvágó szerszámokkal igyekeztek megszabadítani a holtak nyugvóhelyét a túlburjánzott növényzettől, addig az asszonyok a 18-19. századbeli, mészkőből készült sírköveket tisztították meg a szennyeződéstől, ezután mésszel fehérre festették a sírtáblákat, melyek dacolva az idővel a mai napig megőrizték formájukat, díszítéseiket, eredeti gót-betűs német nyelvű felirataikat.
Mint az a Dr. Wagenhoffer Vilmos által összegyűjtött és archivált dokumentumokból kiderült, az ó-temetőben a faluba 1785-86-ban a német Württemberg tartományból az akkor néptelen kirwai-völgybe telepített svábok földi maradványai nyugszanak. A legrégebbi síremlékeket az 1821-es évtől kezdődően találjuk, s ez időtől nyomon követhető a temetkezési szokások változása. Láthatjuk, hogyan alakultak a sírkövek formái, a római katolikus temetkezés sírfeliratai, melyek által betekinthetünk az egykori sváb paraszti élet részleteibe is.
Máriahalom lakói kezdeményezték a temető gazdátlan sírjainak örökbefogadási lehetőségét, amely azt jelenti, hogy ha a falu lakossága önkéntes alapon felvállalja e műemlék-temető gondozását (családonként kb. 3-5 sír) ezzel a több évszázados síremlékek gondozása, állagmegóvása részben megoldódik.
A máriahalmi öreg temető ritkaságnak számító sírköveinek viszont mielőbb szükségük lenne szakértő kezek restaurálására, és műemlékké való nyilvánításra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
