Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Gazdaságtörténet a háztartási naplók tükrében

2010. június 18. 08:16 MTI

Az elbeszélt történelem (oral history) újabb keletű fogalom a történetírásban. Gyakorlatilag azt jelenti, hogyan látja a történelem folyását az egyszerű ember, hogyan emlékezik a múltra. Ugyan nem szóban, hanem írásban, de a történelmet - azon belül is a gazdaságtörténetet - egy-egy háztartási napló is bemutathatja. Ha pontosan vezetik, hű lenyomatát adhatja az adott időszak gazdaságpolitikájának, méghozzá alulnézetből szemlélve.

<

Huszonhat év nagy idő. (Régen 25 évet tartottak egy emberöltőnek). Ennyi idő alatt sokat változhat az emberek gazdasági helyzete. Ha huszonhat évet visszaszámlálunk mától kezdve, George Orwell 1984-ébe jutunk. Abban az évben kezdett háztartási naplót vezetni egy kétgyermekes házaspár - olvasható az MTI összegzésében. Ismerkedjünk meg az első hónappal, az origóval, amely máris kortörténeti jellemzőkkel szolgál.

A házastársaknak 5300, illetve 5500 forintos alapbérük volt, ezt egészítette ki egyikük 2200 forintos másodállása, 980 forintos munkaviszonyon kívüli bevétele és 1300 forintos családi pótlékuk összesen 15 280 forintra. Ehhez negyedévenként prémiumok járultak, így jött ki a nagyobb éves átlag. Mire telt ekkora fizetésből?

Havonta átlag 2900 forintra rúgtak a közüzemi számlák, illetve más állandó költségek, amelyek a havi jövedelem 19 százalékát tették ki. A kocsi fenntartása (ebben a hónapban ez szinte csak benzinköltség volt) 1810 forintba került (11,8 százalék). Ebből háromszor tankoltak 510, 700 illetve 600 forintért. Élelmiszerre 8185 forintot költöttek, ez nem jellemző, de azért alakult így, mert nyaralás közben drágábban élelmezték magukat, vendéglőbe is jártak (53,6). A szórakozás rovatba 445 forint (3,1) került, ruházkodásra pedig 350 forint (2,3 százalék) ment el. Beruházásra 200 forint jutott. (A 100 százalékból hiányzó rész egyéb, nem nevesített kiadás.) Az összköltség így 14 380 forintra hízott, vagyis a házi könyvelő kerek 1100 forint megtakarítást mutathatott ki.

Ez persze csak egy hónap. Érzékletesebben mutatja az arányokat az 1984-es éves bevétel elköltésének havi átlagos szerkezete: bevétel 21 920 forint; állandó költség 3870 forint (17,7 százalék), autó - havi mintegy 1000 kilométeres használattal - 2440 (11,1), élelmiszer 5630 (25,7), piperecikkek 650 (3), kultúra - a házastársak foglalkozásuk révén a kulturális javak egy részét ingyen kapták - 710 (3,3), ruházkodás 1630 (7,5), beruházás 2480 (11,3); havi megtakarítás mintegy 2200 forint, ami durván 11 százalék. (A továbbiakban is a hónapokra vetített átlaghoz hasonlítjuk a többit.)

Öt év múlva jött el a rendszerváltás előtti utolsó év, 1989. Ekkor már 416 405 forint volt az éves nettó bevétel, amelyből hasonló arányokban vittek el az egyes költséghelyek, mint 1984-ben. Állandó költség 16,8, benzin és autó 7,2, élelmiszer 24,5, piperecikkek 4,5, kultúra 5,5, ruházkodás 17,8, beruházás 15,7, egyéb pedig 8 százalék. Megtakarítás 9 200 forint. A kiadások szerkezetében a ruházkodás költségeinek növekedése figyelhető meg, ugyanis csökkent a gyermekruhák állami ártámogatottsága.

Ismét egy ötéves ugrás, 1994. Most már a rendszerváltozás után vagyunk, de még mindkét házastársat foglalkoztatja régi vállalata. A család milliomos lett, ugyanis évi jövedelme 1,13 millió forintra emelkedett, ám az arányok szinte változatlanok maradtak. Egy változás mégis adódott: megszűnt a megtakarítás.

Újabb öt év múlva a két gyermek önálló háztartásba távozott, innentől minden tétel, amely a gyerekekkel (is) kapcsolatos volt, aszerint értelmezendő, hogy nem négy, hanem csak két főnek a költsége. 1999 végén (akkor már 1,84 millió volt az éves nettó bevétel) az egyik házastárs nyugdíjba ment, ami aztán rögtön meglátszott a következő, 2000-es éves bevételen, amely 1,59 millióra csökkent. Ennek megfelelően nagyot ugrott az állandó kiadások aránya, 25-ről 32 százalékra. Az élelmiszerre költött összeg viszonylagos növekedése is hasonló volt, az arány 13,3-ról 18,7 százalékra nőtt. E két létfontosságú tétel aránya 50,7 százalékra duzzadt, tehát a bevételnek valamivel több mint a felét vitte el. (Ha mindketten egyszerre mentek volna nyugdíjba, még drámaibb lett volna az emelkedés.)

A többi tétel nagyjából azonos arányú maradt, ami azt jelenti, hogy a kisebb jövedelemből kevesebbet költöttek a rugalmasabb keresletű termékekre. Aztán a tovább dolgozó házastársnak felfutott a korábban kevéssé jövedelmező vállalkozása. Ennek révén 2001-ben 2 milliós, 2002-ben és 2003-ban 4,26 milliós összbevételre tettek szert (ebből már egy új autóra is futotta, a pluszpénz teljes egészében erre, illetve a gyermekek lakásvásárlásának támogatására ment el, igaz, ismét megjelent némi megtakarítás).

Később elmúltak a jól fizető évek, a másik házastárs is nyugdíjba vonult, bár szellemi szabadfoglalkozásúként csekély összeggel ezután is ki tudja egészíteni állami apanázsát.
Meglepő módon 2009-ben hasonló arányok mutatkoztak az évi 2,888 millió forint elköltésében, mint 1984-ben a 262 ezrében, pedig az életvitelben jelentős módosulások következtek be. Az élelmiszerre fordított kiadások aránya például alig csökkent, 23,3 százalékot tett ki tavaly (1984-ben 25,1 volt). Annak ellenére, hogy a gyerekek kirepültek, a két nem túl nagy étkű nyugdíjas havi jövedelmének negyed részét ennivalóra volt kénytelen kiadni. Hasonló a helyzet az állandó költségekkel, amelyek részaránya nem hogy csökkent volna, hanem még gyarapodott is (lakás, távfűtés, meleg víz, hideg víz-csatorna, áram, biztosítás).

Tanulságos az utolsó mért év, 2009 más arányait is megnézni egy hóra lebontva. A két nyugdíj plusz a mellékkereset nettó összege 240 710 forint volt. Állandó költségek 56 150 forint (24,6 százalék), élelmiszer 53 020 (23,3), autó (havi körülbelül 300 kilométernyi használattal) 18 300 (8), piperecikkek (3,3), kultúra 5480 (2,4), ruházkodás 1600 (0,7), beruházás 7030 (3,1), megtakarítás 46 500 (20,4). A megspórolt összeg egy lakáskassza-szerződés havi befizetését, illetve a gyerekek és az unokák más irányú támogatását finanszírozta. Főleg a házaspár egyik tagjának nyugdíjon felüli keresményéből származott, amelyet azért nem költöttek másra, mert minimális szinten tartották az autóhasználatot, ruházkodást és beruházást.

Azaz a mellékkereset nélkül csak a szűken vett létfenntartásról és kisösszegű egyéb kiadásokról lehetett volna szó. Persze ez a kitétel a korábbi megtakarításokról is elmondható volt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Gazdaságtörténet a háztartási naplók tükrében

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra