Szavannaégetésről vitáznak Venezuelában
2010. május 17. 08:07 The New York Times, MTI
Tűzgátló tájmozaikok
Ma nagy a nyüzsgés a vidéken. Brazil kamionok robognak a műúton a legkülönbözőbb fogyasztási cikkekkel megrakodva, csempészek gázolajat síbolnak át a határon, mogorva katonák kenőpénzt követelnek az ellenőrző pontokon. A katonaság jelenlétét egy új műholdkövető állomás is erősíti Luepa faluban.
Mindeközben a pemonok továbbra is felgyújtják Gran Sabana egyes részeit, mert a frissen leégetett földeken friss fű nő, amely olyan keresett állatokat csal vadászaik elé, mint a fehérfarkú szarvas. "Miért változtatnánk meg egy olyan szokást, amely nemzedékeken át kitünően bevált?" - kérdezte a 70 éves Antonio Garcia pemon vadász, aki Santa Elena de Uairénban, egy piszkos határtelepülésen él.
Az égetés persze nem csak a vadászatot szolgálja. Bjorn Sletto, a Texasi Egyetem szakembere, aki tanulmányozta a pemon tűzhagyományt, olyan okokat is felsorol, mint a kígyók és skorpiók elpusztítása az érintett térségekben, vagy a füstjelek révén történő üzenetküldés. Még a halászat előnyére is válik az erdők peremének felgyújtása: a tűz melege elől a rovarok a vízben keresnek menedéket, és ez vonzza a halakat. A pusztaégetés egyik fő célja mégiscsak az, hogy olyan "tájmozaikokat" alakítsanak ki, amelyek a tűz terjedését gátló természetes akadályként szolgálnak. Sletto összességében arra a következtetésre jutott, hogy a pemonok tüzei ökológiailag mindenféleképpen hasznosak.
Mások azonban vitatják ezt. Nelda Dezzo, egy venezuelai erdőbiológus például úgy véli, hogy Gran Sabana egyes erdőségei sohasem lesznek képesek magukhoz térni az ismételt tüzek okozta károkból. Különösen aggasztónak tartja azt a veszélyt, hogy a lángok egyszer csak átterjednek magukra az erdőkre is. A kutató elmondta, hogy a térségbeli esőerdők területein három új növényfajt találtak nemrégiben, azok tanulmányozása most folyik. Attól fél, hogy ha az élőhelyek károsulnak, ezek a fafajok örökre elvesznek, sőt olyanok is elpusztulnak, amelyekről a tudomány még nem is tud.
A szavannaégetés nem teszi népszerűvé a pemonokat. "Vérükben van a pirománia. Az idén már olyan tüzek tanúi voltunk, amilyenekre emberemlékezet óta nem volt példa" - háborgott Raúl Arias, aki a térségben helikopterszolgálatot működtet.
Sok pemont felháborítanak az ilyen nyilatkozatok. "Idejönnek az idegenek, itt hagyják ürüléküket és szemetüket a tepuín, aztán panaszkodnak, hogy a tüzek zavarják a kilátást" - utasította vissza a vádakat Miguel Letama, a Conan Doyle-t megihlető Roraima hegy környékén élő pemonok egyik vezetője. "Vegyék tudomásul: büszke vagyok az égetési hagyományra, ebben nem fognak megakadályozni!"
A dolgokat tovább bonyolítja, hogy az utóbbi időben egyes pemonok szemében a tűz mindinkább tiltakozási formává vált. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a lángok a szavannát átszelő villanyvezeték felállításával vagy a műholdmegfigyelő támaszpont létesítésével szembeni elégedetlenség jeleként lobbannak fel, illetve bizonyos követelések teljesítését szeretnék elérni velük az indiánok.
Demetrio Gómez szerint a kormány téved, ha a szavannák engedelmes bárányainak tekinti a pemonokat. Az indián vezető nemrég részt vett egy tiltakozó tüntetésen, amelynek a pemon földre betelepülő földfoglalók távozását követelték meglehetősen hevesen. "Mi jóval azelőtt égettük ezeket a területeket, hogy mások idejöttek volna, és ez a jövőben is így lesz, amíg világ a világ" - szögezte le.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
