Emléktáblát avattak Fejtő Ferenc egykori párizsi otthonánál

2010. május 10. 11:34 MTI

Az emléktáblát barátai és tisztelői jelenlétében fia, Charles Fejtő, Pierre Aidenbaum kerületi polgármester, Nikicser László magyar nagykövet, Ecsedi-Derdák András, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, valamint Marton István, Fejtő szülővárosának, Nagykanizsának a polgármestere közösen avatta fel.

A francia főváros III. kerületében, a Saint Martin utcának a Pompidou Központ előtti térre néző 156-os számú házában élt 1998-tól 2008-ban bekövetkezett haláláig a Franciaországban egyik legjelentősebbnek tartott Közép-Európa szakértő.

Az épület falán most leleplezett fehér márványtábláján arcképének karikatúrája látható, amelyet Sarkantyu Illés felvétele alapján Lehoczky Károly készített. Alatta pedig neve két nyelven (Francois Fejtö/Fejtő Ferenc), majd franciául az "újságíró, író, történész, meggyőződéses európai, született 1909-ban Nagykanizsán, Magyarországon" felirat olvasható. Az emléktáblát a Magyar Köztársaság párizsi nagykövetsége, a Párizsi Magyar Intézet, valamint két egyéni adományozó, Kisari Miklós és Gölöncsér József állítatta.

"Fejtő jelentősége jóval túlnyúlik Párizs és Franciaország határain: értelmiségi és politikai körökben egész Európában óriási hatása volt" - hangsúlyozta beszédében Pierre Aidenbaum. A polgármester a párizsi belvárosi kerület egyik "kiemelkedő és népszerű, nagyvonalú, humánus és szerény személyiségére" emlékezett, aki nagy megbecsülésben és boldogan élt a Pompidou Központ tőszomszédságában.

"A harmadik kerület és Párizs is megtisztelve érezte magát, hogy magyar származású francia állampolgárként Fejtő ezt a helyet választotta" - tette hozzá. Szavai szerint a többnyelvűség jelképeként a háborúk szabdalta Európában derűlátást és egy sajátosan életteli világot képviselt, a múlt század egyik legjelentősebb tanújaként megértettette Nyugat-Európa legnagyobb gondolkodóival Kelet-Európa jelentőségét, amelyet Fejtő munkássága előtt sokáig elhanyagoltak.

Nikicser László nagykövet arra emlékeztetett, hogy május 9. Európa napja, de a náci diktatúra vereségéé is, amely ellen Fejtő elkötelezetten harcolt. Magyarország nevében megköszönte, hogy a nehéz időkben Franciaország befogadta Fejtőt, és otthon biztosított számára. Személyes hangú beszédében Marton István nagykanizsai polgármester és Charles Fejtő elsősorban a közeli emberről, barátról, az apáról és családjáról beszélt az egybegyűlteknek.

Az eseményen megjelent mások között Francois Nicoullaud, Franciaország korábbi budapesti nagykövete, Jacques Rupnik, az egyik legkiválóbb, Kelet-Európával foglalkozó francia politológus, Székely István, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség elnöke és Lévai Péterné, a hitközség alelnöke, aki egyben a márciusban életre hívott Fejtő Ferenc Alapítvány egyik alapító tagja is. Az alapítvány tervei közt szerepel egy szellemi központként működő Fejtő-emlékház megnyitása Nagykanizsán, nyári szabadegyetem megszervezése és működtetése, valamint franciaországi partnerszervezetek felkutatása a rászoruló magyarországi gyerekek csereüdültetésének biztosítására.

A szépírónak indult Fejtő elsősorban a kelet-európai országok történelmének elemzőjeként és a náci, majd a kommunista diktatúra elleni harc elkötelezett európai gondolkodójaként vált ismertté: a Rekviem egy hajdanvolt birodalomért az Osztrák-Magyar Monarchiát siratja el, a 16 nyelvre lefordított A népi demokráciák története pedig a kelet-európai sztálinizmus elemzésének alapműve. Óriási tárgyismeretre támaszkodó megközelítései ma is érvényesek.

Fejtő Fischl Ferenc néven Nagykanizsán született zsidó értelmiségi családban. Fiatalon áttért a katolikus hitre, a budapesti egyetemen kapcsolódott be az illegális kommunista mozgalomba, itt találkozott József Attilával, akinek tehetségét az elsők közt ismerte fel. 1932-ben börtönbe került, tanulmányait meg kellett szakítania.

A kommunista mozgalommal hamar szakított, de a szociáldemokráciához - ha kritikusan is - egész életében hűséges maradt. József Attilával megalapította a Szép Szó című folyóiratot, részt vett a népies-urbánus vitában és közvetíteni próbált a baloldal két szembenálló tábora közt. 1938-ban osztály elleni izgatás vádjával pert indítottak ellene, a letartóztatás elől Párizsba menekült, és élete végéig ott élt.

A Népszava párizsi tudósítója volt, a második világháború idején részt vett a francia ellenállásban, miközben hazájában majdnem az egész családját kiirtották. 1947 és 1949 között a párizsi magyar sajtóirodát vezette, de Rajk László letartóztatása után tiltakozásul lemondott; Rajk kivégzésekor nagy cikkben leplezte le a per hamis indítékait. Közel harminc éven át az AFP francia hírügynökségnél dolgozott a keleti-európai országok eseményeinek kommentátoraként: az 1956-os forradalom leverése után döntő szerepe volt abban, hogy a francia értelmiség hitelesen tájékozódhatott a történtekről, és állásfoglalásával szó szerint életeket menthetett. 1955-ben francia állampolgár lett, igazgatta a politikatudományi főiskola kelet-európai szemináriumát, szovjet és kelet-európai témákról tartott előadásokat, rendszeresen szerepelt a nyugati rádiók magyar nyelvű adásaiban.

Kilencvennyolc éves korában 2008. június 2-án hunyt el Párizsban. Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben nyugszik.