Aquincum mindennapjairól mesélnek a római kori feliratok

2010. március 30. 08:50 MTI

Szabó Ádám ismertetése szerint ezernél több római kori, az i.sz. 1-4. századból származó, Aquincumra vonatkozó felirat került elő Budapest területén, ami a Római Birodalom viszonylatában ritka jelenség. "Hallatlanul fontosak a feliratok, más forrásunk gyakorlatilag nincs, a korabeli történetírók figyelme ugyanis ritkán terjedt ki egy tartományi város életére. A városlakók azonban rendszeresen állítottak feliratokat, amelyek szövegében a hétköznapi élet minden mozzanatára találhatók adatok" - magyarázta.

A feliratok megnevezik az egykori római tisztségviselőket, így megtudható, hogy kik vezették a várost, kik voltak a beosztottjaik. A feliratokból kiolvasható, hogy kik és miért építtették a középületeket, vagy hogy milyen civil szervezetek működtek itt. "A collegiumok szakmai vagy vallási alapon szerveződött egyesületek voltak, amelyek jogi személyként működtek egy-egy településen belül, a gazdasági és társadalmi élet sejtjei voltak Sajátosságuk, hogy nemcsak római polgárok vehettek részt a tevékenységükben, hanem polgárjog nélküli szabadok, esetenként pedig rabszolgák is" - mondta Szabó Ádám.

A vallási feliratok rávilágítanak arra, hogy milyen isteneket tiszteltek Aquincum lakosai, akik a legtöbb oltárt az államvallás főistenének, Iuppiter Optimus Maximusnak, azaz a Legjobb és Leghatalmasabb Jupiternek szentelték. A második legnépszerűbb istenség a helyi hagyományú vad-erdei és szelíd-házi Silvanus volt. A feliratokból ítélve többek között legalább hét Mithrász-szentély állt Aquincumban, ezek közül hármat tártak fel.

A feliratok segítségével megtudható, hogy a katonaság milyen módon vett részt Aquincum életében, ahol a Legio II Adiutrix állomásozott. Legénysége jórészt a városban telepedett le és a veteránok jelentős társadalmi súlyt képviseltek, de önmagában a légió is komoly gazdasági szerepet is játszott a városban. "A légióban szolgáltak a birodalom más részéből származó katonák is, de sok volt a helyben sorozott katona; a nevek alapján megállapítható, ki honnan származott" - fogalmazott a régész.

Hozzátette: voltak bevándorlók is, akik Aquincumban telepedtek le, például Colonia Agrippinából (a mai Köln) származó polgárok közössége is hagyott hátra több feliratot. "Tudományos szempontból nagyon érdekes, mit kerestek itt, akik civilként, nem pedig besorozott katonaként érkeztek. Valószínűleg kereskedelmi céllal lehettek itt. A temetőben külön parcellát váltottak maguknak és a sírköveken feltüntették a származásukat" - emelte ki Szabó Ádám.

A feliratokban szereplő személynevek azt is elárulják, hogy egykori viselőjük mikor kapott római polgárjogot. A római név több elemből állt: előnévből (praenomen), nemzetségnévből (gentilicium) és ún. "ragadványnévből" (cognomen). Ezek közül a gentilicium utal a polgárjog adományozójára. A gyakori nevek közé tartozott a Hadrianus császárhoz köthető Aelius, továbbá a Septimius Severusra utaló Septimius is. A Flavius gentilicium a Flavius-dinasztia császáraira (69-96), Vespasianusra, Titusra, Domitianusra utal - magyarázta a kutató.

Előkerültek olyan feliratok is, amelyekben a nevek az őslakosság egyes tagjainak római polgárrá történő emelését bizonyítják. Birodalmi szinten általános az Aurelius név gyakorisága, ami Aquincumban is megfigyelhető: Caracalla császár az i.sz. 212-ben kiadott Constitutio Antonianában kiterjesztette a római polgárjogot minden szabad alattvalójára, akik ezáltal az általa viselt nemzetségnevet kapták.

"Következtetni lehet a latin nyelv dialektusaira is a feliratokból. A szövegekben sokszor fonetikusan leírva jelenik meg a helyi tájszólás, vagyis a feliratok a nyelvtörténetnek is elsődleges forrásai. A feliratok összetett történeti forráscsoportot képviselnek, amelyek nélkül alig tudnánk valamit egy római tartományi városról" - összegezte Szabó.