Titkos rítusok és lakomák Aquincumban

2010. március 1. 14:42 MTI

Az Aquincumi Múzeum tavaly indította el ismeretterjesztő sorozatát azzal a céllal, hogy az egyes előadásokon keresztül bemutassa Budapest történetét az őskortól a népvándorlás koráig. Az előadásokra szeptember és április között minden hónap első vasárnapján kerül sor.

Az Aquincumi Múzeum ismertetője szerint negyvenezer éves paleolit kőeszközök, neolit és bronzkori települések, temetők, szkíta sírok, kelta ékszerek és fegyverek egyaránt előkerültek Budapesten. A felsoroltak jól illusztrálják, hogy milyen gazdag a főváros területe őskori lelőhelyekben és leletanyagban, amelyeket az utóbbi évtizedek feltárásai hoztak felszínre.

"Az előadás az őskori Budapesttel foglalkozik. Megismerkedhetünk az újkőkori házak formáival, egy együtt eltemetett őskori szerelmespárral, hallhatunk a cserélhető fejű rézkori agyagszobrocskákról. Szó lesz bronzkori napszimbólumokról, urna-temetkezésekről, rituális lakomákról, a szenzációs, újonnan feltárt szkíta temetőről és a keltákról is" - hangsúlyozza a múzeum közleménye.

Négy héttel később, április 4-én Bronzművesség a Római Birodalom területén és Aquincumban/A bronzszobrok és használati eszközök féltett titkai címmel tart előadás Vecsey Ádám restaurátor, a római kori bronzművesség kutatója. "A múzeum kiállítási vitrinjeiben csillogó, sok ezer éves bronztárgyak a legtöbb esetben nem tartalmaznak feliratokat, mégis szinte mindent elmondanak keletkezésükről. Ha szakavatott kézbe kerülnek ezek a kultikus, használati, illetve dísztárgyak, akkor olyan dolgokra is fény derülhet, amelyek néha még a legképzettebb szakembereket is megdöbbentik" - emeli ki a közlemény.

Mint az ismertető rámutat, a bronzművesség már ismert fortélyainak tárháza a mai napig bővül. Újabb és újabb vizsgálatok bizonyítják, hogy mennyire jól ismerték a korabeli mesteremberek az általuk felhasznált anyagok tulajdonságait. Azt vallották, hogy nincsenek rossz és jó tulajdonságú anyagok, pedig tudták, hogy vannak lágyabb, illetve keményebb fémek, de tisztában voltak azzal, hogy egy adott anyag rossz tulajdonsága bizonyos felhasználási területeken előnyt jelenthet. Egy római ruhakapcsoló tű (fibula) rúgójának elkészítése például lágy rézdrótból könnyebb lett volna, mégis ők egy rugalmas ötvözetet használtak, hogy az a drót tényleg rúgóként funkcionálhasson.

Szó esik majd arról, hogy mi a dróthúzás, hogyan készültek a bronzszobrok, miként lehetett higany segítségével bearanyozni az ezüst vagy bronz tárgyakat, milyen eszközöket használtak a fémek megmunkálására, vagy ismerhették-e az esztergát.

Az előadásokra a BTM Aquincumi Múzeumában (III. Szentendrei út 135 .) március 7-én és április 4-én 11 órakor kerül sor.