Kétszáz éve született a zongora poétája
2010. március 1. 12:02 Múlt-kor, MTI
Fryderyk Franciszek (Frédéric Francois) Chopin, a zongorajátékot megújító lengyel romantikus zeneszerző születésének kétszázadik évfordulóját ünnepli a világ. Az idei bicentenárium-évben világszerte mintegy kétezer kulturális eseményt rendeznek, Lengyelországban többek között új múzeuma nyílik, és húsz zlotys bankjegyet adnak ki arcmásával.
Chopin egy kis faluban, Zelazowa Wolában született francia apától és lengyel anyától 1810. március 1-jén (ahogy az anyakönyvében áll), vagy február 22-én (ahogy családja állította). (Az ellentmondást a fesztiválszervezők úgy hidalták át, hogy az évforduló alkalmából Varsóban a két dátum között állandóan szól a zenéje.)
Mozarthoz hasonlóan csodagyermekként indult: hatévesen már zongorázott és zenét szerzett, nyolcévesen koncertezett. Első zenetanára hamar elbocsátotta, mondván, többet tud, mint ő. Chopin a nyári vakációkat vidéken töltötte, itt fedezte fel a lengyel népzenét, ami zeneszerzői munkásságának egyik gyökeréül szolgált. Tizenévesen a varsói szalonok kedvence lett, első nagy önálló hangversenyét 1829-ben Bécsben adta - Mozart-variációját hallva Schumann zseninek kiáltotta ki.
Az 1830-31-es lengyel nemesi felkelés után Párizsban telepedett le, koncertezett és tanított, 1835-ben megkapta a francia állampolgárságot. Barátai között tudhatta a kor nagyságait, Bellinit, Berliozt, Liszt Ferencet, Balzacot, Heinét. Élete nagy szerelme a kihívó magaviseletű George Sand írónő lett, holott megismerkedésük idején még azt írta róla, hogy "valami taszítja" tőle. Kapcsolatuk tíz év után ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította a komponistát, hogy nemcsak vele, hanem lányával is viszonyt folytat.
Chopin kiskorától sokat betegeskedett, gyakran kapott légúti fertőzést, tüdőgyulladást. Egészsége olykor annyira megrendült, hogy koncert után egyedül nem tudott lemenni a színpadról, tanítványait pedig ágyban fekve oktatta. 1838 telén gyógyulást keresve Sand társaságában Mallorcára utazott, de napsütés helyett csak hideg és eső fogadta, a telet egy fűtetlen kolostorban kellett átvészelnie. Egészsége mindezek ellenére rendbejött, és egy ideig viszonylag jó körülmények között élt. A párizsi forradalom elől Angliába menekült, innen kimerülve tért vissza, és egy év múlva, 1849. október 17-én elvitte a tüdőbaj. Az alig 39 éves Chopin temetésén kérésére Mozart Requiemje szólt.
Hamvai a párizsi Pere Lachaise temetőben nyugszanak, konyakban tartósított szívét a varsói Szent Kereszt templomban őrzik. A hatóságok nem járultak hozzá, hogy DNS-mintát vegyenek belőle, pedig ez eldönthetné, hogy tuberkulózisban vagy a genetikai eredetű cisztás fibrózisban szenvedett-e. Utóbbira utalna a gyakori tüdőgyulladás, hogy 22 évesen sem kellett borotválkoznia, és soha nem született gyereke.
Chopin a romantikus kifejezőeszközök egész sorát hozta a zongorajátékba, lágy, lírai hangzása végletes dinamikai ellentétekkel, érzelemgazdag és virtuóz előadásmóddal párosult. Ő írt először balladákat, önálló scherzókat, ismertette meg a világgal a lengyel mazurkát, újította meg romantikus alapon a Bach-féle prelűdöket. A zongora poétájaként, rabjaként és zsenijeként is emlegették, e hangszerre írta két zongoraversenyét, 24 prelűdöt és az Etűdöket; népszerűek rövidebb zenedarabjai, keringői, noktürnjei is. A lengyel népzene fordulatait polonézeibe és mazurkáiba iktatta, így a romantikus népies zene megindítója lett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
