A trágárkodó Mátyástól az utolsó magyar hóhérig

2009. december 28. 15:35

2009-ben végre szemléletes képet kaptunk a Mátyás király trónra lépésétől haláláig (1458-1490) tartó időszak hétköznapi világáról, majd azt is megtudhattuk, hogy mik lehetnek a teendők egy atomtámadás esetén. Különleges gyűjteménnyel gazdagodott ugyanis az OSA Archívum: a Paranoia Projekt elnevezésű kezdeményezésben azokat a - rendszerváltás során a győri pályaudvar mellé kidobott - polgári védelmi filmeket digitalizálták, amelyek az 1960-70-es években egy esetleges atomháborúra készítették volna fel a lakosságot.

Arról is beszámoltunk, hogy valószínűleg a második világháború legbátrabb kémakciója volt, amikor Witold Pilecki lengyel ellenálló megszökött az auschwitzi haláltáborból, majd a nácik legborzalmasabb titkát elvitte a szövetségeseknek. A politikusokat azonban nem igazán érdekelte, hogy mi történik Lengyelországban. Ezzel párhuzamosan bemutattuk, hogy az EP választáson megerősödő radikális jobboldal sikere és a válságát élő baloldal visszaszorulása sokakat a két háború közötti fasiszta és náci mozgalmak térnyerésére emlékeztetett. Jönnek a szélsőségek, vagy megerősíthető a demokratikus politikába vetett hit?

Kivallattuk az utolsó magyar hóhért: "egyikünket se a bosszú vezérelte mikor mink ezt elvállaltuk. Mink ezt egy feladatnak tekintettük" - erről, és hivatásának titkairól is beszélt a férfi a Múlt-kornak. Június 4-én Ablonczy Balázs történészt, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének adjunktusát Trianon előzményeiről, következményeiről és szindrómáiról kérdeztük.

Már az év eleje is sokkolóan indult, hiszen kiderült, hogy a szovjet hidrogénbomba nem saját találmány: egy új könyv szerint az amerikai tervek ellopása állt a háttérben. A 20. század több ismeretlen történetet is rejt, így az is meglepőnek bizonyult, hogy a két világháború közötti Magyarország politikai és társadalmi köreiben jól ismert szélsőjobboldali érzelmű politikus, Rátz Kálmán 1941-ben a Szovjetunióba utazott.

A magyar régészek sem tétlenkedtek: az ELTE Szabó Miklós akadémikus vezetésével működő régészeti kutatócsoportja egy római bazilikatípusú épület és a mellette nyíló forum maradványait tárta fel a franciaországi Mont Beuvray-n.