Az oroszok nem akartak háborúzni a japánokkal

2009. december 11. 10:49

Az 1904-05-ös orosz-japán háború kezdete előtt a japán kormányzat szándékosan elhallgatta azt a tényt, hogy az orosz cár egyik legfontosabb katonai tanácsadója inkább szövetséget kötött volna velük - derül ki a Tokiói Egyetem egyik történésze, Vada Haruki által most bemutatott titkos dokumentumokból.

A szakértők szerint ennek fényében újraértékelhető a háború kitörésének története: mostanáig ugyanis úgy gondolták, hogy Japánt Mandzsúria és Korea területi kérdése kapcsán az oroszok hajszolták bele az összecsapásokba. A bejelentés azért is fontos lehet, mert Japánban sokan másképp gondolják mindezt: novemberben indítottak el egy három évesre tervezett tévésorozatot az 1996-ban, 72 éves korában elhunyt Siba Riotaro regényei alapján, amelyekben a konfliktus a szigetország önvédelme lett, az oroszok pedig gonosz háborús uszítókként jelennek meg.

A tervezett szövetség vázlatát a történész a szentpétervári Orosz Állami Történeti Levéltárban fedezte fel. Az 1904. január 10-re datált dokumentum arról szól, hogy az oroszoknak nincs szükségük további terjeszkedésre, és ha megkapják Mandzsúriát, akkor a japánoké lehet Korea. Az iraton Alekszandr Bezobrazov, II. Miklós kereskedelmi minisztere, és egyik leginkább kedvelt tanácsadójának aláírása szerepel.

A vázlat elkészítését először 1904. január 1-jén jelezték táviratban a japán külügynek, majd 12 nappal később a megállapodás részleteit is továbbították.

A japánok azonban mindezt elhallgatták, mert nem is nagyon hittek a békülésben, és azt gondolták, hogy az oroszok bármikor lerohanhatják Koreát. Komura Dzsutaro külügyminiszter ezért január 8-án a hadsereg és haditengerészet vezetőivel felkereste Kacura Taro miniszterelnököt, és megegyeztek a háború kirobbantásában. Január 12-én aztán a császár jelenlétében született döntés a hadüzenetről, amit alig egy hónappal később adtak át.

A tokiói Keio Egyetem orosz történelemmel foglalkozó professzora, Jokote Sindzsi szerint a háború okait eddig főleg Szergej Vitte, Bezobrazov egyik ellenfelének visszaemlékezései alapján ismerjük, aki eléggé egyoldalúan közelítette meg a kérdést. A mostani bejelentést azonban addig ő sem akarta értékelni, amíg nem ismeri a kutatás minden részletét.