Elfeledett vörösterror Tamásiban
2009. november 6. 11:07
A megtorlás áldozatai
A bevonulás után azonban gyökeres változás következett be. A kútfők nem egységesek abban, hogy hány embert tartóztattak le, bizonyos adatok szerint akár minden felnőtt férfi „összeszedésére” sor kerülhetett. Bekövetkezett az első kivégzés, Kiss A. József napszámost, aki a felszólítás ellenére tovább lövöldözött, a parancsnokok rövid tanácskozás után halálra ítélték. A fogva tartottak között volt a plébános, a szolgabíró, az erdőmester és még sokan mások. Egyeseket kínzásokkal, másokat pedig megalázó tevékenységek (pl. illemhely tisztítása) végeztetésével próbáltak szóra bírni. Mozolányi István plébánossal vizet hordattak, miközben szidalmazták és bántalmazták.
Június 1-jén a felkelés három résztvevőjét, Berta Pál mészárost, Hörich Imre asztalosmestert és Madarász József rendőrt halálra ítélték. Ügyükben rögtönítélő bíróság járt el, közülük 10 tag személyét sikerült azonosítani. Nem lehet egyértelműen rekonstruálni, hogy a központi vezetés mennyire tartotta kézben az események menetét. Egyes vélekedések szerint a halálos ítéletekhez a budapesti kormányzótanács vagy a népbiztosság is hozzájárult. Más kútfők meg arról számolnak be, hogy Kun Béla utasította a direktóriumot a terror elkerülésére.
A nyilvános kivégzést a hírhedt Fabik-csoport három tagja hajtott végre, az áldozatokat az akasztás előtt még brutálisan összeverték. A holttesteket elrettentés végett a kötélen hagyták, fejük fölé vörös táblára pedig a következőket írták: „Így pusztul el a proletárság minden ellensége.” A helyzet kegyetlenségét az is jól mutatja, hogy a hozzátartozók nagy többsége csak a proletárdiktatúra után merte anyakönyveztetni szeretteik halálát. A megtorlás a polgári lakosságot sem kímélte. 100 vágómarhából, sok füstölt húsból, zsírból és lisztből álló sarcot vetettek ki, összeszedték a fegyvereket és a katonai célra használható eszközöket. A rekvirálások több esetben magánházakat, illetve egy trafikot érintettek. A felekezeteket sem kímélték: például az izraelita hitközség iskoláját feldúlták.
A Tamásit terror alatt tartók sorsa érdekesen alakult. Zay Dezsőt Prónay Pál emberei lőtték agyon, a halálos ítéleteket meghozók közül Aranyos Györgyöt, Mautner Gyulát és Tánczos Vendelt augusztus 10-én végezték ki, a szekszárdi direktórium többi tagjával együtt. Szabó Gáspár Veszprém megyei kormányzótanácsi biztos később ugyanerre a sorsra jutott. Augusztus 18-án Tamásiban a tiszti különítményesek 11 embert akasztottak fel. A dombóvári fegyelmi szakasz elfogott tagjaira összesen 51 és fél évig tartó fegyház-, illetve börtönbüntetést szabtak ki. A június 1-jei akasztásokat végrehajtó személyek közül egyedül Anka Flóriánt sikerült elfogni, ő életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott. A helyi vezetők számonkérése sem maradt el: a direktórium tagjait kizárták település irányításából, illetve 21 embert megbotoztak.
K. Németh kitér az ellenforradalom utóéletére is, így megtudhatjuk, hogy a Tolnavármegyei Keresztény-Keresztyén Nemzeti Párt megalakulásában több ellenálló tevékeny szerepet vállalt. A lakosok gyűjtést szerveztek a hozzátartozók számára, a földművelésügyi miniszter pedig rendkívül segélyt utalt ki, amíg „a bolsevista uralom ellen támasztott ellenforradalomban elesett katonai közszolgálatban nem álló vagyontalan nemzeti ellenforradalmárok hozzátartozóinak rendszeres ellátása” intézményesített formában meg nem valósul.
A kormányzat gondolt a rekvirálások áldozataira is, az elrabolt marhák ellenértékét elküldték Tamási elöljáróságának. Az első megemlékezésre a felkelés ötödik évfordulóján került sor, a június 1-jén tartott ünnepélyen Tarján Jenő mérnök szónokolt. A szerző nem feledkezett meg a kivégzettek sírjairól sem, korábban ötöt sikerült azonosítani, míg K. Németh a másik kettőt lokalizálta. Az áldozatok hantjai fölé a Tanácsköztársaság bukása után a hősi halottaknak járó sírkövet emeltek.
A tamásiak emlékművekkel is adóztak a kivégzetteknek. Ezek közül az 1926-ban felállított emléktábla sorsa sajátosan alakult. Felirata: „Ezen emléktábla az 1919. május 31-i tamási ellenforradalomban elesett Kéri József, Kiss A. József, M. Molnár János, Schiszler János és a július 1-én kivégzett Berta Pál, Hörich Imre, Madarász József ellenforradalmárok emlékét őrzi, kik a vörös rémuralom elleni harcokban vértanúi lettek a keresztény nemzeti Magyarországnak.” 1945 után a táblát megfordították, és rávésték a fehérterror 11 áldozatának a nevét. A kommunista rendszer bukása után a táblát nem fordították vissza, hanem 2002. június 1-jén új emléktáblát avattak.
K. Németh András: Ellenforradalom és vörösterror – Tamási 1919. Tamási, 2009. 56 oldal
Támogasd a 
szerkesztőségét!
