Az utolsó kísérlet az NDK megmentésére

2009. október 18. 19:15 MTI

Az évforduló kapcsán a vasárnapi német újságok visszaemlékeztek arra, hogy a Honecker leváltásával kapcsolatos döntés tulajdonképpen már előző este az NSZEP Politikai Bizottságának ülésén megszületett. Azon a párt vezetői egyhangú döntést hoztak, mint ahogy egyhangú döntés született arról is, hogy az "utolsó remény" jegyében Honecker utódául Egon Krenzet nevezik ki.

A lapok emlékeztettek arra is, hogy tíz nappal korábban a "nagy testvér" (a Szovjetunió) már figyelmeztette Honeckert arra, hogy "aki túl későn cselekszik, azt megbünteti az élet". A volt Szovjetunió akkori vezetője, Mihail Gorbacsov ezzel az általa szükségesnek tartott reformok elmaradására utalt, az üzenet azonban Erich Honeckernél süket fülekre talált.

A párt élén végrehajtott változással az NSZEP az utolsó kétségbeesett kísérletet tette a hatalom megtartására. A párt vezetői - immár Egon Krenzcel az élen - egyfajta "fordulatot" kívántak elérni, és szinte az utolsó pillanatig hittek abban, hogy az NDK-ban a szocializmus még megreformálható. A felülről irányított változtatás azonban akkoriban már eleve kudarcra volt ítélve, az alulról, a nép által kezdeményezett, a párttal és végső soron az NDK-val való leszámolást célzó békés forradalom immár feltartóztathatatlannak bizonyult. Erre utal, hogy maga Egon Krenz mindössze 47 napig volt hatalmon, és december 3-án - három héttel a fal leomlása után - az egész pártvezetéssel együtt lemondásra kényszerült.

A volt keletnémet kommunista állam múltját vizsgáló potsdami kutatóintézet szakértője, Jochen Staadt a Der Tagesspiegel című lap vasárnapi számában megjelent interjúban a többi között arra mutatott rá: az NDK-ban akkor sem alakulhatott volna másképp a helyzet, ha az október 18-i "utolsó kísérlet" korábban történt volna. A Szovjetunióban, Lengyelországban és Magyarországon zajló változások ugyanis már előre vetítették a kommunista rendszerek összeomlását - vélekedett Staadt, aki szerint a keletnémet kommunista állam aligha "húzhatta" volna sokkal tovább.

Ezzel egy időben a Welt am Sonntag megerősítette azokat a korábbi értesüléseket, amelyek szerint a Margaret Thatcher vezette Nagy-Britannia akkoriban Németország újraegyesülése ellen volt. Nem sokkal azután, hogy a közelmúltban nyilvánosságra hozták a londoni külügyminisztérium erre vonatkozó dokumentumait, a vasárnapi újság beszámolt egy, a brit fővárosban tartott konferenciáról, amelyen az akkori időszak néhány neves politikusa és történészek vettek részt.

A felszólalók - köztük Margaret Thatcher egykori külpolitikai tanácsadója, Christopher Powell - megerősítették, hogy a volt brit miniszterelnök az utolsó pillanatig ellenezte a német újraegyesülést. William Waldegrave, a brit külügyminisztérium volt illetékes államtitkára a tanácskozáson mindezt azzal indokolta, hogy Thatcher "alapvető félelmet" táplált Németországgal szemben. Ez a félelem mindenekelőtt ifjúkori tapasztalataiból, illetve a harmincas években egy németországi zsidó lánnyal folytatott állandó levelezéséből fakadt. Levelezőtársa ugyanis szinte napról-napra ecsetelte a demokrácia átváltozását diktatúrává, ami Thatchert akkoriban rendkívüli módon megrázta. Christopher Powell szerint már kormányfőként egy ízben az akkori német kancellárral, Helmut Kohllal való találkozója után úgy fakadt ki: "Christopher, ez az ember annyira német!"

Néhány évvel ezelőtt megjelent emlékirataiban egyébként Margaret Thatcher is elismerte, hogy Németország-politikája teljes kudarcot vallott - emlékeztetett a Welt am Sonntag, úgy értékelve: Thatcher makacs szembehelyezkedése a történelem menetével tartós károkat okozott a brit-német kapcsolatoknak.