Félrediagnosztizálták a múmiát
2009. szeptember 30. 15:21 BBC News, The Guardian, MTI
Irtierszenut, "a ház úrnőjét", tuberkulózis vitte a sírba - derítették ki 2600 évvel az asszony elhunyta után brit kutatók a híres egyiptomi múmia szöveteinek molekuláris vizsgálata során. A vizsgálatról a University College London kutatói a Királyi Társaság folyóiratában, a Proceedings of the Royal Society B legújabb számában számolnak be.
A koporsó fedelén látható hieroglifák szerint Irtierszenu, "a ház úrnője" a XXVI. dinasztia korában élt, s i.e. 600 körül távozott az élők sorából. Irtierszenut egyébként nem először vizsgálták a modernkori orvosok. Földi maradványai Dr. Granville múmiájaként tartja számon az ókortudomány, ugyanis Augustus Bozzi Granville brit szülészorvos vásárolta meg 1825-ben.
A brit orvost, aki kibontotta lepleiből, majd felboncolta az igen jó állapotban fennmaradt múmiát, saját bevallása szerint kíváncsisága, de nem utolsósorban a tudomány oltárán áldozta fel Irtierszenu földi maradványait. Az asszony szerveinek többsége a helyén maradt, ami meglehetősen szokatlan volt, a mumifikálási eljárás során a belső részeket ugyanis általában eltávolították, majd ezek tárolására szolgáló alabástrom- vagy kőedényekbe, kanopuszokba helyezték.
A hathetes aprólékos boncolás eredményeként kiderült, hogy egy 50-55 év körüli asszonyról van szó, aki a betegsége előtt meglehetősen testes volt, majd nagyon lesoványodott, erről árulkodnak a súlyvesztés miatt a hasán képződött bőrredők, amelyek mindmáig igen jól láthatóak. Augustus Bozzi Granville becslése szerint gyermeknek, esetleg többnek is életet adott az asszony. Jobb petefészke megnagyobbodott, amit a 19. századi brit orvos "vízkórságnak", esetleg rákos folyamatnak diagnosztizált, s arra a következtetésre jutott, hogy ez okozta a beteg halálát.
A boncolásra a 19. századi brit "múmiamánia" csúcspontján került sor, a leletekről Granville a Királyi Társaság ülésén számolt be, s hogy előadásához megfelelő légkört teremtsen, a múmia szöveteiről lekapart viaszszerű anyagból készített gyertyákat gyújtott a teremben.
A múmia második boncolására, amely jelenleg a British Múzeum tulajdonát képezi, 1994-ben került sor; ekkor állapították meg, hogy az, amit Granville fatális petefészektumornak diagnosztizált, valójában egy ártalmatlan ciszta, a halál okaként pedig maláriát jelölték meg. Később a diagnózist megkérdőjelezték a szakemberek, mondván, hogy kétségbe vonható az elvégzett teszt megbízhatósága. A bordák vizsgálata során a tudósok arra a véleményre jutottak, hogy a mellkasban pulmonalis exsudatum (tüdőből származó izzadmány, folyadékgyülem) lehetett.
A kutatók Helen Donoghue, a University College London járványügyi szakértőjével az élen most megpróbáltak utánajárni, hogy mi okozhatta ezt a veszélyes mellkasi izzadmányt. Mivel nehézségekbe ütközött, hogy jó minőségű DNS-t nyerjenek a 2600 éves múmiából, a kutatók a csontokból és a lágyszövetekből vett mintákat úgynevezett folyadékkromatográfiai eljárásnak vetették alá. (Az eljárást a biokémiában és analitikai kémiában vegyületek elválasztására, azonosítására és mennyiségi meghatározására alkalmazzák).
A vizsgálat során a tüdőben, mellhártyában, a rekeszizomban, valamint a combcsontban a tébécé kórokozójának, a Mycobacterium tuberculosis sejtfalának biomarkereit fedezték fel. A kutatók meggyőződése szerint sokkal inkább a tébécé, mintsem a jóindulatú petefészekciszta okozhatta a "ház űrnőjének" halálát. Az ókori betegségekkel foglalkozó tudományágnak, a paleopatológiának köszönhetően már korábban is ismert volt, hogy mennyire elterjedt volt a tuberkulózis a fáraók birodalmában.
Szakértők a boncolásról
Támogasd a 
szerkesztőségét!
