Hétvégi várkalauz: Karakó várai

2009. augusztus 14. 11:15

A Kárpát-medencében letelepedett törzseket a 11. század elején egységes központi irányítás alá vonó I. (Szent) István király egyik legfontosabb műve a vármegyék létrehozása volt, melyek központjaként egy-egy fa-föld szerkezetű vár szolgált. A királyi vármegyét az uralkodó által kinevezett ispán irányította, aki javadalmul az adók és egyéb jövedelmek egyharmadát kapta meg. Az ispánsági vár élén a várnagy állt, parancsnoksága alá a háború esetén fegyveres szolgálatra kötelezett várjobbágyok tartoztak, míg a vár hatalmas birtokain kis falvakban élő várnépek az élelmiszert és a használati tárgyakat biztosították. Ez a társadalmi felosztás egészen a 13. század közepéig megmaradt.

A Szombathelytől délnyugati irányban fekvő Karakó község határában két erődítmény maradványai tanúskodnak erről az időszakról. Ahol a Marcal folyóba torkolló Torna patak mentén, a mocsaras ártérből kiemelkedő magaslat védelemre alkalmas helynek bizonyult, emelték István király parancsára Karakó első várát. A talajba mélyített árok kitermelt földjéből húzták fel a fagerendákkal erősített földsáncot. Első okleveles említése 1156-ból származik, a nyugati országok támadásaival szemben védte a környéken élőket. Veszély esetén a nagy területű erődítmény falai mögé tudott menekülni a lakosság állatállományával együtt. Mivel e történelmi lelőhelyen még nem végeztek ásatásokat, pusztulásának idejét sem ismerjük, talán az 1241-es tatárjárás vihara rombolta le.

A Marcal folyó mentén - kissé távolabb - egy másik erősségre utaló vizes árkokat és földsáncokat is szemügyre vehetünk. Ez Karakó második vára, mely valószínűleg azt követően keletkezett, hogy első használatával felhagytak. Sokkal kisebb méretű elődjénél, de összetettebb, külső és belső részre oszlik, ezért a kutatók szerint egy nemesi família lakhatta szolgaszemélyzetével. 1976-ban kutatták területét, akkor gazdasági szerszámok és nyílhegyek kerültek elő földjéből.

Légifotók a várról