Könyvek a strandlepedő mellé
2009. augusztus 6. 12:25
A füstfaragás története
Az ember manapság elég ritkán találkozik a jellegzetes öltözékű kéményseprőkkel, pedig ruhájuk megérintése állítólag még szerencsét is hoz. Szulovszky János költői című könyve egy már-már letűnt mesterség múltját idézi meg. A mű végigvezeti olvasóját a szakma kultúrtörténetén. Már maga a céltárgy – a kémény – kialakulása is számos kérdést vet fel, az antikvitásban másfajta megoldást választottak a füst elvezetésére. A középkori Európában a kémények seprése összefüggésben állt a városokkal, a települések olykor kénytelenek voltak rendeletekkel gátat vetni a különböző üzelmeknek.
A szakma első képviselői valószínűleg a 15. század elején jelentek meg Magyarországon, ugyanakkor ezt a feladatot alkalmasint a fazekasok és az ácsok is elláthatták. A városok igyekeztek nagy hangsúlyt fektetni a tűzvédelemre, ebben a kéményseprőknek megkerülhetetlen szerep jutott. A később céhbe tömörülő kéményseprők is választottak maguknak védőszentet, személyét a tűzesetekben járatos Szent Flóriánban találták meg. A könyvből megismerhetjük az iparosok mindennapi életét. Egy vérbeli mesterember illemtudó volt, a kunyhóban és palotában egyaránt otthonosan kellett mozognia.
A kéményseprő füstös alakja több művészt is megihletett, illetve figuráját számos kiadványhoz és aprónyomtatványhoz használták fel motívumként. Szulovszky János igényesen illusztrált könyve jó témája, gördülékeny stílusa, könnyed nyelvezete miatt méltán számíthat az olvasókra. Az érdeklődést jól jelzi, hogy ez a műnek a harmadik kiadása.
Szulovszky János: Füstfaragók. A kéményseprő mesterség kultúrtörténete. Budapest, 2008. Plusz Könyvek, 256 o.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
