Churchill bunkere nem volt bombabiztos
2009. július 21. 14:31 BBC News, MTI
"Átverve" érezte magát Winston Churchill egykori brit miniszterelnök, amikor rájött, hogy a Whitehall második világháborús földalatti bunkere nem volt bombabiztos.
A miniszterelnök biztonsági hézag feletti felháborodásának hangot adó levelet most tette közzé a Churchill Múzeum és a Cabinet War Rooms (a kabinet szobái a háború alatt). Morgása ellenére a politikus továbbra is a bombákra érzékeny szobákban dolgozott a világégés első szakaszában, a villámháborús német sikerek alatt.
Az 1940 szeptemberében titkára által írt levélben idézettek szerint a legendás miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy a szobákat semmilyen körülmények között nem lehet bombabiztossá tenni. A Cabinet War Rooms néven ismert helyiségeket földalatti parancsnoki központként használták a második világháború idején. A bunker a miniszterelnök hivatalának helyt adó Downing Street 10-hez és a kormányzati részlegek "idegközpontjához" közel épített bunker lehetővé tette a kormányfő számára, hogy a légitámadások idején is London szívében maradjon. A háborús szobákban jövő hónapban megnyíló kiállítás azonban rávilágít arra, hogy valójában mennyire sérülékeny és támadható is volt az építmény, és hogy mekkora szerencsének számít, hogy nem érte közvetlen találat.
A szobák "valójában inkább pincének, semmint bunkernek számítottak" - mondta Cressida Finch, a kiállítás kurátora. "A történet sokat elárul Churchill bátorságáról. Noha mérges volt, amiért a háborús szobák nem teljesen biztonságosak, elhatározta, hogy nem hagyja el London központját, és nem tekintenek úgy rá, mint aki lemond a londoniakról" - tette hozzá Finch.
Hitler betonbunkerétől eltérően a londoni háborús szobák - ahonnan Churchill irányította a háborút és tartotta a kapcsolatot a szövetségesekkel, így Roosevelt elnökkel is - valójában raktárhelyiségek voltak. A háborús veszély közeledtével a helyiségeket homokzsákokkal erősítették meg, és egy hét alatt gyorsan átalakították parancsnoki szobákká, amikor Hitler seregei 1939-ben lerohanták Lengyelországot.
A háború elhúzódásával a földalatti alagutak és szobák egyre bővültek, végül több száz fő szorgoskodott a bunkerben.