Koltay-Kastner Jenő

2009. május 25. 22:35

Középiskoláit Zsolnán és Kecskeméten végezte, majd 1909-ben beiratkozott a budapesti egyetem magyar–francia szakára. Bölcsészdoktori oklevelét az Eötvös Kollégium tagjaként 1913-ban szerezte meg. 1913–1914-ben ösztöndíjjal a párizsi Sorbonne-on folytatott tanulmányokat, majd katonaként részt vett az első világháború harcaiban. 1919-ben magyar–olasz–francia szakos tanári oklevelet szerzett Budapesten, s 1923-ig az V. kerületi Állami Bolyai János Reáliskola tanára volt. 1923-tól rövid ideig az olasz irodalom magántanáraként oktatott a budapesti egyetemen. 1924-ben a pécsi egyetemre nevezték ki az olasz nyelv és irodalom nyilvános rendkívüli tanárává, ezzel egy időben, 1924–1925-ben olaszországi tanulmányúton járt. 1928 és 1935 között a pécsi egyetem nyilvános rendes tanáraként folytatta oktatótevékenységét. 1935-től 1940-ig a római Sapienza Egyetem meghívott vendégtanára volt, ekkor a Római Magyar Akadémia igazgatói tisztét is betöltötte. 1940-ben hazatért, és a szegedi egyetemen kapott katedrát, mint az olasz nyelv és irodalom nyilvános rendes tanára. 1942–1943-ban a bölcsészettudományi kar dékánjaként, 1943–1944-ben, illetve 1950–1952-ben prodékánjaként tevékenykedett, 1944-ben pedig a felsőoktatási intézmény rektora is volt. 1951-től 1968. évi nyugdíjazásáig a román nyelvek és irodalmak tanszékvezető tanára. Az 1950-es évek első felében, amikor szüneteltették a nyugati nyelvek oktatását, magyar- és világirodalmat tanított. 1952-ben védte meg kandidátusi értekezését, 1956-ban lett akadémiai doktor.

Filológiai, irodalom- és művelődéstörténeti kutatásai középpontjában az itáliai humanizmus és reneszánsz, illetve az olasz és magyar irodalmi, kulturális kapcsolódási pontok, kölcsönhatások álltak. Filológiai buvárkodásai során vizsgálta a XIII-XVI. századi Itália több jeles alakjának – többek között Dante Alighieri, Cola di Rienzo, Pietro Aretino, Torquato Tasso, Giordano Bruno – életművét, illetve a korabeli magyar műveltségre gyakorolt hatását. Szélesebb körű kitekintéssel tanulmányozta az itáliai hagyományú magyarországi humanizmus eszmeáramlatait és művészetének jellemzőit. A késő középkori, újkori magyar íráskultúra és műveltség egyéb kérdései is foglalkoztatták: jelentősek a magyarországi kódexirodalomra, a költő Zrínyi Miklós és Faludi Ferenc munkásságára, valamint a kálvinizmusból kiinduló teológiai irányzatra, a XVII–XVIII. században Magyarországon is elterjedt coccejanizmusra vonatkozó tanulmányai. Tudományos érdeklődéssel fordult az újkori és kortárs olasz irodalom áramlatai (pl. Giacomo Leopardi, Ugo Foscolo munkássága), az olasz esztétika története, illetve a francia irodalomtörténet egyes kérdései felé is. Italianisztikai munkásságának egyik – a magyar szótárírás múltjában is jelentős – eredménye az 1930–1934-ben megjelent, általa összeállított első olasz–magyar, illetve magyar–olasz nagyszótár. Ez 1992-ig – bővítve és némileg átdolgozva – további négy kiadást ért meg, de a legújabb, 2002-ben megjelent, Juhász Zsuzsanna által átdolgozott olasz nagyszótár is az ő gyűjtésén alapul.

Az eseménytörténet iránti tudományos érdeklődését a Risorgimento, azaz a XIX. század Itáliájának az egységes Olaszország felé mutató politikai törekvései és forradalmai, illetve ezek magyar vonatkozásai határozták meg. Behatóan foglalkozott a korszak olasz–magyar diplomáciai kapcsolatainak történelmével, a Garibaldi-féle felkelésben részt vevő magyarok (pl. Türr István, Tüköry Lajos) szerepével, de életművének eme vonulatán belül a legjelentősebbek a torinói Kossuth-emigrációra vonatkozó kutatásai. Sajtó alá rendezte az olasz államférfi, Giuseppe Mazzini és Kossuth levelezését, illetve adta ki a "turini remete" 1861–1867 közötti titkára, Tanárky Gyula naplóját. Több magyar és olasz nyelvű kötet szerzője, olasz nyelvű közleményei Eugenio Koltay-Kastner név alatt jelentek meg. Rövidebb tanulmányait rendszerint az Irodalomtörténeti Közlemények, az Egyetemes Philologiai Közlöny, majd az 1950-es évektől a Filológiai Közlöny című szaklapokban adta közre. 1935–1937 között a pécsi Pannonia című folyóirat, 1936–1939 között a Rómában megjelenő Annuario dell’Accademia d’Ungheria di Roma című évkönyv, a Biblioteca dell’Accademia d’Ungheria és a Studi e Documenti Italo-Ungheresi della R. Accademia d’Ungheria di Roma című kiadványsorozat szerkesztője volt. Hazatérését követően, 1941–1942-ben bekapcsolódott a Délvidéki Szemle szerkesztőbizottsági munkájába, később, 1959-ben pedig Szegeden az Irodalom című lap és az Acta Romanica et Germanica társszerkesztője volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1943. május 14-én választotta levelező tagjává. A magyar irodalmi barokk című székfoglaló előadását 1944. március 6-án mondta el. A tudományos intézmény átszervezésekor, 1949. október 31-én kizárták a tagok közül, rehabilitációjára 1989. május 9-én került sor. 1934-ben a Szent István Akadémia rendes tagjai közé emelte.

Fő művei: A Karthausi helye a szentimentális regényirodalomban. Bp., 1913.; Mazzini e Kossuth. Firenze, 1929.; Etienne Türr en 1860: D’après des memoires italiens. Budapest, 1929.; Együgyű lelkek tüköre: Egy középkori legenda életrajza. Minerva, 1929.; Olasz-magyar, magyar-olasz szótár. I-II. Pécs, 1930-34.; Olasz-magyar művelődési kapcsolatok. Bp., 1941.; Az új olasz irodalom főirányai. Bp., 1942.; Leopardi: Összehasonlító irodalomtörténeti tanulmány. Szeged, 1948.; Cola di Rienzo. Szeged, 1949.; Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez, 1859. Szeged, 1949.; A Kossuth-emigráció Olaszországban. Bp., 1960.; A Kossuth-emigráció szolgálatában: Tanárky Gyula naplója (1849–1866). Szerk. Bp., 1961.; Olasz-magyar szótár. Bp., 1963., több kiad.; Az olasz reneszánsz irodalomelmélete. Bp., 1970.

Róla szóló irodalom: Koltay-Kastner Jenő és munkássága. Acta Romanica, 1972.; Neményi Kázmér: Koltay-Kastner Jenő 1892–1985. Irodalomtörténet, 1985.; Kecskeméti Jánosné: Koltay-Kastner Jenő személyi bibliográfiája. Acta Romanica, 1986.; Kovács Sándor Iván: „"A szigorú filológus." Koltay-Kastner Jenő. Irodalomtörténet, 1993.; Koltay-Kastner Jenő szellemi hagyatékából. [Az 1993. évi emlékülés előadásai.] Szerk. Vígh Éva. Szeged, 1994.