Ragasztót használtak a kőkori kőbaltákhoz
2009. május 14. 11:16 MTI
Az afrikai vadászok már a kőkorszakban, hetvenezer éve is állítottak elő kétkomponensű ragasztót, hogy azzal a pattintott köveket a különböző eszközök nyeleihez rögzítsék.
A johannesburgi Witwatersrand Egyetem kutatói a KwaZulu-Natal tartománybeli Sibudu barlangban nem csupán a korai kézművesség ily tanújeleire bukkantak: a ragasztó bizonyítja, hogy az ott élő emberek összetettebb gondolkodásra voltak képesek, mint eddig gondolta a tudomány.
A vadászok egy akáciafaj, az Acacia karroo gyantáját vegyítették vörös okkerrel, a vasoxidból, agyagból, kvarcból és mészből álló talajjal. Az okker nem csupán a gyanta színezésére szolgált, mint először feltételezték, hanem teljesen új eredményt hozott. Az Acacia karroo ugyanis uronsavat tartalmaz, és kémiai reakcióba lép a vasoxiddal, így az anyag pH-értéke is megváltozik.
Ráadásul úgy tűnik, hogy a kőkori vadászok fával gyújtott tűz felett szárították meg a ragasztót. Ezt követően könnyebben lehetett ugyanis megmunkálni, elektrosztatikus tulajdonságai előnyösebbek lettek, azaz ettől vált igazán ragacsossá.
"A barlang lakói nem csak jó kézügyességről és anyagismeretről tettek tanúbizonyságot" - írták a kutatók a PNAS című amerikai tudományos lapban. A kétkomponensű ragasztóig csak összetett gondolkodással és párhuzamosan végzett munkafolyamatokkal lehetett eljutni. Az ember tehát már hetvenezer éve magasan fejlett kognitív képességekkel rendelkezett: képes volt új dolgokra rájönni absztrakt gondolkodással, hosszú távon tervezni és összetett feladatokat megoldani.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
