Intellektuális nyomozás Bach titokzatos testamentuma után
2009. február 19. 15:06 MTI
Intellektuális nyomozásra invitálja olvasóit Göncz Zoltán Bach testamentuma címmel most megjelent könyvében, amelynek témája Johann Sebastian Bach rejtélyes, befejezetlenül maradt utolsó műve, A fúga művészete.
Göncz Zoltán hosszú ideje kutatja Bach zenéjének, elsősorban A fúga művészete című grandiózus ciklusnak a szimbolikáját, és a Gramofon-könyvek sorozatban megjelent kötet is jobbára erre a titokzatos műremekre koncentrál. Kutatásai során az utolsó, befejezetlen fúgát a zeneszerző-zenetudós rekonstruálta is - a kiadó tájékoztatása szerint ennek izgalmas folyamatát is nyomon követheti az olvasó a könyvben, és ez a változat is hallható a kötet CD-mellékletén több más Bach-zenerészlet mellett.
A fúga művészete 1740 és 1750 között készült, a cím valószínűleg magától Johann Sebastian Bachtól származik. A ciklust a Lipcsei Zenetudományos Társasághoz kellett volna benyújtania. Az utolsó fúgát, a Contrapunctus XIV-et azonban Bach már nem tudta befejezni, a komponálás befejezése előtt meghalt.
Mint azt Göncz Zoltán korábban elmondta, egy befejezetlen alkotás teljes hitelességű kiegészítése jóformán megoldhatatlan feladat. Azonban a kéziratok vizsgálata alapján látható volt, hogy ez egy nagyon különleges formálású tétel, amelynek elemeit Bach maga is szétszedte és összeillesztette. Ezeket, mint egy Rubik-kocka oldalait forgatta a helyükre Göncz Zoltán.
Bár a 19. századtól elég gyakran játszották a sorozat darabjait, a mű az utókornak sok fejtörést okozott, számos félreértés keringett körülötte. Sokáig például azt feltételezték, hogy kamara- vagy vonószenekarra készült. De akárhogy próbálták megoldani, valamelyik hangszer mindig "kilógott". Végül Gustav Leonhardt Bach-kutató derítette ki, hogy valójában billentyűs muzsika, tehát csembalóra vagy orgonára készülhetett.
Az 1751-ben megjelent első nyomtatott kiadás, a kézi lejegyzés, valamint a későbbi megjelenések között a 14 fúga és 4 kánon előadási sorrendjében több ellentmondás fedezhető föl, de a 20. századi zenetudományi kutatások eredményeképp ma már nagyjából közmegegyezés van a sorrendben. Az utolsó rész is több kérdést vetett föl, bizonyításra szorult például, hogy a torzó a ciklushoz tartozott-e? Már a 19. századi kutató, Gustav Nottebohm felfedezte, hogy a darab négyes fúga lett volna, negyedikként a ciklus főtémájának kellett volna megjelennie és összefoglalnia a három új témát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
