Veszélyben a Gázai övezet történelmi öröksége

2009. február 1. 10:18

A jelenlegi igencsak törékeny tűzszünet talán lehetőséget ad majd az ottani kulturális örökség védelmének átgondolására - vélik azt Art Daily szerkesztői, akik az elsők között figyelmeztettek a térség történelmi örökségének törékeny voltára. A Gázai övezet egyetlen múzeuma - amelynek megnyitásáról és működéséről nemrég mi is tudósítottunk - nagyon komoly sérüléseket és károkat szenvedett a 22 napos háború alatt. Az épület üvegből készült ajtói és ablakai egyaránt megsemmisültek, és a ház statikailag is életveszélyes állapotba került.

Az épület belövései miatt a kiállított római és bizánci cserépedények, iszlám bronztárgyak és amforák közül a legtöbb megsemmisült, illetve a konferenciatermet később egy direkt bombatalálat is érte. A kiállított emlékek felbecsülhetetlen értékűek voltak. A térség más részeinek öröksége is veszélyeztetett: Moain Szadek, palesztin archeológus szerint valójában a teljes terület régészeti helyszín, minden robbanás, bombatalálat, vagy fegyveres összecsapás a múlt emlékeit teheti tönkre. Szadek 1994-ben hozta létre a Palesztin Régészeti Hivatalt Gázában, és bár jelenleg a Torontói Egyetem tanít, napi kapcsolatban áll helyi munkatársaival.

Elmondása szerint az összecsapásokban a térség legfontosabb emlékei károsodtak, így például Tell es-Sakan korai bronzkori romjai, ahol a legkorábbi fallal körülvett kánaánita város állt a térségben, amelyre később egy egyiptomi erőd is ráépült. Súlyosan károsodott Tel el-Ajull, az ókori Egyiptom és a levantei térség legfontosabb kereskedővárosa, és hasonlóan rombolták le Anthedon görög kikötőjének maradványait is. Heves harcok dúltak Dzsabalja bizánci temploma közelében, amelyet egyéként 2005-ben az izraeli tankok már részben tönkretettek. A professzor szerint igen súlyos károkat szenvedett Al-Zeitoun középkori óvárosa is.

Ráadásul a politikai csatározások csak tovább nehezítik a helyzetet: a jelenlegi fegyverszünetben a régészeti felmérések, az örökségvédelmi kérdések a legutolsó helyre szorultak a rendezési tervekben. A helyzet természetesen aggasztja az Izraeli Régészeti Hatóság vezetőjét, Dr. Jigal Jiszraelt is, aki szerint a már feltárt helyszínek súlyosan károsodhattak, és el is pusztulhattak az összecsapásokban.

A térség első megszállása 3500 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor III. Thotmesz seregei vonultak be oda. A Gázai övezet 6000 éves történelme során legalább egy tucatnyi birodalom irányította a területet, így az ókori egyiptomiak, asszírok, babiloniak, perzsák, makedónok, rómaiak, bizánciak, muszlimok, keresztesek, mamelukok, oszmánok, és britek egyaránt megszállták. Később pedig Egyiptom, majd Izrael felügyelete alatt állt a térség. Nem meglepő az a leletgazdaság, amely tehát egyaránt fontos a keresztény, zsidó és muszlim közösségek számára.

A zaklatott múlt miatt a területen igen kevés régészeti feltárás folyt. A palesztin hatóságoknak sem pénzük, sem felszerelésük, de emberállományuk, vagy szakszerű múzeumaik sem voltak a leletanyagok kezelésére. Az itt feltárt leleteket főként külföldi múzeumokban láthattuk, amíg a már fentebb említett helyi történeti múzeum meg nem nyitotta kapuit.

A Palesztin Régészeti Hatóság alapítása óta hét nagyobb terület feltárásába kezdett bele, a 2000-es intifádával azonban a hasonló munkálatok szinte teljesen leálltak. A Dél-Kaliforniai Egyetem kutatónője, Lynn Swartz Dodd professzor szerint a mostani háború a helyi kutatások mellett a Ciszjordániában tervezett közös izraeli-palesztin régészeti missziókat, és örökségvédelmi összefogásokat is leállította. Dodd egyben azt is elmondta a sajtónak, hogy részese volt annak a titkos izraeli-palesztin régészeti munkacsoportnak, amely egy 39 oldalas jelentésben „régészeti béketervet” terjesztett elő. A csoport első alkalommal készítette el a Gázai övezet és Ciszjordánia nyilvános archeológiai adatbázisát.

Szadek szerint az egyetlen megoldás a külföldi kutatók, szakemberek és intézmények bevonása. Erre azért is nagy szükség lenne, mert a folyamatos építkezések során egyáltalán nem végeznek megelőző feltárásokat. Az elkapkodott építkezések, majd az új kibucok, telepek és menekülttáborok katonai megsemmisítése a térség teljes régészeti örökségét lenullázza.