Vérszívó várúrnő vagy szenvedő áldozat
2008. december 10. 15:44
A kor szokásai szerint élt
A Báthory Erzsébet kegyetlenkedéseiről szóló legendákat nehéz lenne megérteni az akkori idők ismerete nélkül. A középkorban és a modern kor kezdetén az erőszak és kegyetlenség a túlélés egyik eszköze volt, a korabeli emberek másképp viszonyultak a halálhoz. Ez egyfelől a társadalmi szerkezet következménye volt, melyben a nemesség felsőbbrendűnek számított az alsóbbrendű alattvalókkal szemben. Másrészt mindennaposak voltak a nyilvános kivégzések, melyek tömegeket vonzottak, és az állandó csatározásokban is sokan vesztették életüket. Az emberi életnek nem a mai mércénk szerinti értéke volt. A verés a gyereknevelés és a szolgákkal való bánásmód elfogadott eszköze volt. Lehetséges, hogy Báthory Erzsébet kegyetlen volt, de ennek egészen más jelentése volt abban a korban, mint ma.
Báthory Erzsébet, mint sokan a nemesasszonyok közül, gyakran fellépett alattvalói érdekében és támogatta fiatalok külföldi egyetemi tanulmányait. Báthory Erzsébet a szlovák film szerint, a korabeli tudósokhoz hasonlóan, a boncoláshoz is értett. Az akkori orvoslás tapasztalati úton fejlődött és ez a tudás hagyományozódott. A gazdagabb családoknak saját orvosuk volt, és a könyvtárszoba polcain több kötet szólt orvoslásról és gyógynövényekről. A ház úrnője „vér nélkül“, gyógynövények segítségével gyógyította családtagjait és az udvarban élőket. A borbély-sebészek végezte beavatkozások (kisebb-nagyobb operációk, foghúzás, amputálások) iszonyatos fájdalommal jártak és gyakran halállal végződtek, mert a fertőtlenítés még ismeretlen volt. A gyógynövények ismerőit azonban néha boszorkánysággal vádolták.
A birtokán visszavonultan élő Nádasdynét, akit boszorkánysággal, ördögi praktikákkal, kegyetlenkedéssel, és más vádakkal már többen bepanaszoltak az udvarnál, 1610. december 29-én tartóztatta le személyes ellensége, Thurzó György nádor. Eljárást indítottak ellene, amelynek során komornái és cselédei a kínvallatás hatására beismerő vallomást tettek. Őket egy héttel később lefejezték, vagy máglyán elégették, a gazdag és befolyásos családból származó Báthory Erzsébetet per és ítélet nélkül a csejtei várban befalazva tartották fogva haláláig.
Báthory Erzsébet 1614. augusztus 21-én halt meg ötvennégy éves korában Csejte várában, saját birtokán. Halálának oka ismeretlen. Akár szívelégtelenség, akár egyéb szervi gyengeség okozta halálát, annyi bizonyos, hogy tiszta elmével távozott az élők sorából. Ez az őrrel folytatott párbeszédének leírása alapján állítható. Báthory grófnő tíz évvel élte túl férjét, az erős fekete béget.
Erzsébet halála után a tetemes vagyont gyermekei örökölték: Pál fia és két lánya, Katalin és Anna, aki Zrínyi Miklóshoz ment feleségül. A vagyon felosztásáról Erzsébet végrendeletet írt. A kor szokásai szerint néhány szolgálóját is megjutalmazta halála után.
A cikk következő részében az Erzsébet elleni vádakat, és a peres eljárás ellentmondásosságát mutatjuk majd be.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
