Kelta éremleletet találtak Maastrichtban a régészek

2008. november 26. 12:35

Míg a lelet 39 aranyérme az eburonok kelta törzséhez sorolható, addig 70 ezüst ú.n. szivárványtálacska a Rajna-vidékről származik. A lelet kultúrtörténeti jelentőségét növeli az a tény, ez az első kelta aranyéremkincs Hollandia területéről. Az érmek abból az időszakból származnak, amikor Julius Caesar csapatai betörtek a területre, melynek lakói – az eburon törzs tagjai – komoly ellenállást fejtettek ki, szövetségeseket keresve a rómaiak ellen a Rajna-vidék népei között. A szakértők szerint az éremlelet talán éppen egy, a szövetségeseknek járó fizetség lehetett.

Az aranyakat és ezüstöket valószínűleg a harcok idején rejthették el egy 65 centiméter mély gödörben. Az éremlelet előkerülése egy amatőr-régésznek köszönhető, aki az elmúlt évben talán élete legnagyobb felfedezését tette, amikor a szántóföldön szórványos arany- és ezüstérmekre bukkant. Miután az érmeket és a lelőhelyet jelentette a hatóságoknak, a régészek hozzáláttak egy 15 x 30 méter nagyságú terület átkutatásához. Az előkerült leletek megtisztításuk és konzerválásuk után részben Maastricht város, részben pedig a találó tulajdonába kerültek.

A kelta numizmatikai emlékanyag vizsgálata ugyan több mint egy évszázados múltra tekint vissza, azonban ennek ellenére számos problémával és eddig megoldatlan kérdéssel kell szembesülnie a kutatásnak. Így például, hogy kik és milyen célból verték a különböző anyagú (arany, ezüst és bronz) érméket, illetve hogy a törzsi vezetők vagy a kereskedők verették-e őket, valamint kereskedelemben, katonák zsoldjaként vagy adóként jutottak-e szerephez.

Mind a keleti, mind pedig a nyugati kelták éremművészetében megfigyelhető a külső hatások és minták átvétele, mint például a keleti kelta érmek esetében azok előképét II. Phlippus makedón király (i. e. 359-336) tetradrachmái adják, melyek előlapján a király feje, míg a hátlapon egy lovas alak látható. A maastrichti lelet érmei azonban a nyugati kelta veretek közé tartoznak. Az eburon arany staterek előlapján egy központi kör körüli háromlábat (triquetrum) pontok és betűtöredékek vesznek körül, a hátlapjukon egy ugró ló, körülötte pontokkal és körökkel díszítve látható. A vindelikusokhoz kapcsolt szivárványtálacskák között egyaránt előfordulnak aranyból, ezüstből és bronzból készült példányok, melyekre azonban többféle elő- és hátlapi ábrázolás jellemző. E népcsoport jelentőségét jelzi, hogy érmeik számos kincsleletből ismertek Németország területéről.