Eltűnt műkincsek nyomában

2008. november 20. 10:42

A műkincslopás az utóbbi időben soha nem látott méretek öltött, mert a műalkotások piacán akkora pénzek forognak, hogy a busás haszon kísértésének nem tudnak ellenállni sem a kereskedők, sem a tolvajok. Kik, hogyan, miért lopnak? Ebbe a szövevényes világba vezeti be a kötet olvasóját a két szerző: Jonathan Webb kanadai újságíró és Julian Radcliffe az Art Loss Register (Eltűnt Műkincsek Nyilvántartása) elnöke.

Jonathan Webb elmondta, hogy a kötet egyik része régészeti feltárásokról eltűnt műtárgyakról szól, egy másik része pedig a holokauszt során elkobzott műkincseket mutatja be; erről sok írásos anyag elérhető. "Az Art Loss Registertől kaptam azoknak az adatoknak a nagy részét, amelyek az általános lopások eseteit mutatják be, amikor múzeumokból vagy magángyűjteményekből tűntek el műtárgyak" - tette hozzá Jonathan Webb. A londoni székhelyű Art Loss Register (ALR) hozta létre a világ legnagyobb, eltűnt műtárgyakról vezetett, keresőprogrammal ellátott adatbázisát. Az ALR elnöke Julian Radcliffe 15 éve foglalkozik azzal, hogy ellopott műkincsek után nyomoz és ha megtalálja azokat, visszajuttatja jogos tulajdonosaiknak.

A festményeken túl sok más tárgyat is regisztrálnak az adatbázisban, például gyerekjátékokat, kerámiákat, ékszereket, bronztárgyakat, feltéve, ha azok egyediek. Évente mintegy 500 ezer műtárgyat kísérnek figyelemmel: nézik az aukciós házak kínálata mellett az interneten megjelenő műkincseket is. Eddig 100 millió dollár értékű műalkotás felkutatásában vettek részt és segítségükkel 50 ember került börtönbe - számolt be eredményeikről Julian Radcliffe.

A visszaszerzési arány elég alacsony, festmények esetében mindössze 15 százalék. Sok nagyon hosszú idő, 15-20 év múlva bukkan fel újra a lopást követően, előfordul, hogy sérülten, megrongálódva, mert az erdőben elásták vagy egy ruhásszekrényben hevert éveken át. Lopott autók esetében magasabb, 60-70 százalékos a visszaszerzési arány - tette hozzá az ALR elnöke.

Az Ellopták! - Eltűnt mesterművek galériája című kötet a HVG Könyvek kiadásában, a BÁV Aukciósház támogatásával jelent meg. Amellett, hogy szép reprodukciókkal szemlélteti a műalkotásokat, bemutatja a feltárt bűneseteket és számos olyan alkotást is, amely még nem került elő.A szerzők szerint az 1960-as évektől lett sikk a műgyűjtés. A folyamathoz hozzájárultak a múzeumok, aukciók, kiállítótermek fényűző bemutatói, amelyekről a sajtó is nagy visszhanggal számolt be. A művészet és a pénz között azóta is szoros a kapcsolat, amelyről a műértők, a régiséggyűjtők, a nagyközönség mellett a tolvajok is tudnak.

Jonathan Webb úgy véli, a magánszektor, a közszféra és a rendőrség közötti együttműködéssel fékezhető meg a műkincslopások száma. A publicitás is felhasználható a tolvajok ellen, mint ahogy az olyan adatbázisok is sokat segítenek, mint az ALR, ahol ellenőrizhető, hogy a megvásárlásra kiszemelt műtárgy nem lopott-e.