Amikor a falevelek tényleg lehullottak
2008. november 11. 09:06
Monarchiák bukását hozta a november
Franchet d'Esperey hadserege szinte ellenállás nélkül nyomult északi irányba. Az osztrák-magyar hadsereg halálharangját mégis az olasz fronton meginduló támadás húzta meg. Október 26-áról 27-ére virradó éjjel nagy tüzérségi fedezettel olasz és angol egységek hídfőket létesítettek a Piave bal partján. Ezután a hídfőkből kiinduló támadás több helyen áttörte az osztrák-magyar védőállást. A haderő rendezeúenül vonult vissza. Ugyanezekben a napokban Franchet d'Esperey elérte a Monarchia háború előtti államhatárát, s megkezdte az átvonulást Bosznia-Hercegovinán. Bécsben nyilvánvaló volt, hogy - az ellenállás eszközei hiányában - már csak az azonnali fegyverszünetkérés következhet November 3-án Padovában írták alá Ausztria-Magyarország fegyverletételének feltételeit Bulgáriához és Törökországhoz hasonlóan a katonai vereség együtt járt a belső forradalmi változásokkal: Bécsben és Budapesten demokratikus forradalmak robbantak ki, a Monarchia nemzetiségek által lakott területein pedig a nemzetiségek nemzeti forradalmai.
A padovai fegyverletételben az antant megszállás vonalát csak az olaszországi hadsereg viszonylatában állapították meg. Franchet d'Esperey hadserege e napokban megkezdte az átkelést a Száván és a Dunán. A Karolyi Mihály vezette új budapesti kormány hiába kérte, hogy - a padovai fegyverletéten megállapodás szerint - álljanak meg a határon. A balkáni antantsereg a megszállás vonalát a padovait kiegészítő belgrádi egyezményben szabta meg. Eszerint a Dráváig, illetve a Marosig nyomul, de megszállta Pécs városát is. A Duna-Tisza közén pedig Baja és Szeged alatt húzódott a megszállás vonala. Am itt is nőhetett a megszállt övezet azzal a döntéssel, hogy a fegyverszünetet diktáló hadsereg bármely pontot megszállhat.
Szövetségeseinek kapitulációja idején a hátráló német hadsereg nagyjából a háború előtti francia-német határ vonalán állt, és még Belgium nagy részét is ellenőrzése alatt tartotta. A visszavonulás azonban mind rendezetlenebbé vált, s megmozdult a hátország. Új kormány alakult, amely Wilson közvetítésével megpróbált a fenyegető teljes összeroppanás előtt fegyverszünethez jutni. Németország belső összeroppanását a győztes antanthatalmak sem kívánták. A november 8-i német forradalom után 11-én a szövetségesek részéről Foch marsall, az új német kormány képviseletében pedig Erzberger miniszter aláírták a 36 napra szóló fegyverszüneti szerződést. Ennek értelmében a német hadseregnek 15 napon belül ki kellett ürítenie Franciaország, Belgium, Luxemburg, Elzász-Lotaringia területeit. Haladéktalanul vissza kellett vonni a német katonai egységeket az egykori Osztrák-Magyar Monarchia, Törökország és Románia területeiről.
A fegyverszünet rendelkezett a hadsereg leszerelésének mértékéről és a győzteseknek átadandó fegyverzet mennyiségéről. A szerződés semmisnek mondta ki a breszti békét, de csak általánosságban - határidő megadása nélkül -irta elő a visszavonulást Németország háború előtti keleti határához. Kikötötte azonban a szövetségesek szabad átjárását Danzigon és a Visztula torkolati szakaszán. A háború ezzel véget ért.
Az első világháborúban összesen 38 ország vett részt. A gyarmatokkal együtt érintett volt a Föld akkori népességének kétharmada, több mint másfél milliárd ember. A harcokban és a harcok következtében tízmillióan vesztették életüket, annyian, mint korábban egy évezred összes európai háborújában. Nagy számban kerültek bevetésre harci repülőgépek és tengeralattjárók, ekkor vetettek be először harckocsit és vegyi fegyvert. A háborúban négy birodalom omlott össze: a német, az osztrák-magyar, az orosz és az oszmán. Finnországgal, a balti államokkal, Lengyelországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával és a későbbi Jugoszláviával kilenc "új" állam jött létre. Győztes nagyhatalomként zárta a háborút Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország, s Japán is megerősítette nagyhatalmi pozícióját Kelet-Ázsiában. A győztesek a Párizs-környéki békeszerződésekben fittyet hánytak a wilsoni igazságosság és önrendelkezés elveire, az általuk diktált "békerend" nem teremtett sem igazságosabb, sem biztonságosabb világrendet.
Felhasznált irodalom: 20. századi egyetemes történet. 1890-1945. Korona Kiadó, Bp., 1999.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
