Vesztes háború lett a grúzok befagyasztott konfliktusából
2008. augusztus 14. 14:59
Megfagyott a levegő a Kaukázusban: bár az orosz csapatok jelenleg nem támadják tovább a grúz területeket, egy fegyverszüneti megállapodás, vagy békeszerződés aláírása még igencsak messzinek tűnik.
<
Az orosz birodalom 18-19. századi terjeszkedése során az oszétok az Észak-Kaukázus más népeitől eltérően nem tanúsítottak heves ellenállást az oroszokkal szemben, sőt, sokan az oroszok oldalán harcoltak. Ebben az időszakban a lakosság egy részének a hegyeken át délre kellett költözni. Az oszétek azonban továbbra is az oroszok, majd a Szovjetunió oldalán voltak, amikor csatlakoztak hozzá Grúziával az 1920-as évek elején. Később a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság területén megalakították a Dél-Oszét Autonóm Területet, míg Oroszországban létrejött Észak-Oszétia.
A grúzok és oszétok között 1989-ben bekövetkezett első összecsapások után a térségbe szovjet csapatok vonultak be. A zavargások 1990-ben kiújultak és a dél-oszétiai adminisztráció bejelentette, hogy szándékában áll elszakadni Grúziától. A Szovjetunió széthullása és Grúzia függetlenségének elnyerése (1991) nem változtatott a dél-oszét vezetés szakadár szándékain, s 1991-1992-ben két véres háborút vívtak Grúzia ellen: a második a dagomiszi megállapodással ért véget, amely egyebek mellett rögzítette a FÁK (a Független Államok Közössége), illetve Oroszország békefenntartó misszióját. Azóta Dél-Oszétia önálló életet él.
Állandó volt a feszültség Tbiliszi és Chinvali (valamint a másik szakadár grúz terület, Abházia) között. Grúzia az utóbbi években mindent elkövetett, hogy nemzetközi kontingenssel váltsa ki az orosz békefenntartókat, de próbálkozásai nem jártak sikerrel. Moszkva szoros kapcsolatokat ápol Chinvalival, már éppen csak jogilag nem ismerte el a független Dél-Oszétiát (valamint Abháziát), s a grúz vezetés nagy bánatára a lakosság jelentős része orosz útlevelet kapott, a rubelt pedig fizetőeszközként használják a belső piacon.
Eduard Kokojtit, az el nem ismert szakadár Dél-Oszétia orosz állampolgárságú államfője 2001-ben (el nem ismert) választáson került a terület vezetésének élére, majd 2006-ban újraválasztották. Kokojti Oroszországot tekinti a kaukázusi biztonság legfőbb letéteményesének, szoros kapcsolatot ápol a szintén szakadár Abháziával: az abház vezetőkkel együtt többször kinyilvánította, hogy szándékában áll csatlakozni Oroszországhoz, és többször figyelmeztette Tbiliszit, hogy ne vetemedjen agresszióra.
Azt csak találgatni lehet, hogy Mihail Szaakasvili grúz elnököt mi indította éppen most a támadásra: az egyik ok alighanem az volt, hogy Grúzia NATO-csatlakozásához fel kell számolni az országban lévő "befagyasztott konfliktusokat". S bár a szövetség bukaresti csúcsértekezletén kinyilvánították, hogy Grúzia NATO-tag lesz, a felkészülés megkezdéséről azonban a decemberi külügyminiszteri értekezlet hivatott dönteni. Egyes megfigyelők szerint azonban Oroszország konfliktusba való bevonása és hitelének megrendítése hatással lehetett volna az amerikai elnökválasztásra is, amennyiben növelhette volna John McCain republikánus jelölt népszerűségét.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
