Német turista a francia forradalomban
2008. július 14. 14:08 Bukucs Barbara
1789-ben a tanulmányi céllal érkező német fiatalok mellett Párizs utcáin feltűntek ugyanis az úgynevezett "forradalmi turisták" is.
Egy iskolai tanácsos elindul
Az utazók felvilágosult polgároknak tartották magukat, és ennek megfelelően rajongtak a forradalomért, valamint annak vívmányaiért. A forradalomellenes propagandát éppen ezért nem tudták és nem is akarták elfogadni, így amikor a hazájukban megjelent újságokban, sokszor egymásnak ellentmondó információkra bukkantak, elhatározták, hogy útra kelnek, és a saját szemükkel győződnek meg a párizsi eseményekről.
Általában néhány hónapot, vagy néhány évet töltöttek Franciaországban, de akadt köztük olyan is, aki új hazára lelt itt. Németországba való visszatérésük után levelek, emlékiratok vagy útleírások formájában jelentették meg műveiket könyvként, vagy egyes folyóiratok hasábjain. Lassan elszakadtak a puszta úti beszámolóktól, írásaik egyre inkább politikai hangvételt ütöttek meg, és nem egy esetben szembe is helyezkedtek a németföldön Franciaország helyzetéről keringő információkkal. Ezzel pedig mind a nyilvánosság kialakulásához, mind a közvélemény formálásához nagymértékben hozzájárultak.
A felvilágosodás eszméi iránt teljes mértékben elkötelezett pedagógus számára Párizs olyan fellegvárnak számított, ahol mindaz megvalósult, amiért ő egész életében küzdött. A megérkezés és a nem mindennapi fogadtatás kissé humoros bemutatása után egy sétára invitálja az olvasót, melynek során a nevezetességek mellett elsősorban a városban uralkodó hangulatot mutatja be. Campe művének vonzereje egyébként éppen a stílusában rejlik, abban a közvetlen, néha humoros hangvételben, melynek köszönhetően az olvasó már-már úgy érzi, hogy ő is az események részese.
Campe |
Az idézett mondat két fontos információt is tartalmaz Campe szemléletével kapcsolatban. Kiderül ugyanis, hogy a forradalmat a közelmúlt egyik, ha nem a legnagyobb politikai eseményének tartja, valamint meg van róla győződve, hogy ennek ellenére a német olvasókat nem tájékoztatják megfelelően a történtekről, hiszen bizonyos dolgokat elhallgatnak az újságokban. Ezért érzi olyan fontosnak, hogy szemtanúként tudósítson a forradalomról, és kiigazítsa a német sajtó véletlen, vagy éppen szándékos tévedéseit.