Tízezer éve telepedtek le Párizs első lakói
2008. június 30. 09:12
Párizs története csaknem háromezer évvel régebbre nyúlik vissza az időben, mint korábban hitték: a terület csaknem tízezer évvel ezelőtt, i.e. 7600 körül, a mezolitikumban is lakott volt.
A francia főváros délnyugati részén, egy nagyberuházást megelőző ásatás során a Szajnához közel futballpálya méretű terület feltárását végezték a régészek, ahol kovakőből készült nyílhegyek ezreire, valamint állati csontok maradványaira bukkantak.
A korábbi legrégebbi, Párizs területén ismert települést i.e. 4500-re datálták a szakemberek. A halászok és vadászok falva egykor a mai Gare de Lyon vasútállomás közelében volt.
 |
A tízezer éves helyszínt a Szajna áradásai során lerakódott üledék konzerválta. A mezolitikumban, azaz a két kőkorszak közötti átmeneti periódusban Nyugat-Európa területéről eltűntek a korábbi nagyvadak, köztük a mamut is. Az emberek kisebb csoportokban éltek, s változatlanul inkább vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak, mintsem földműveléssel. E közösségek leginkább az erdőkben laktak, s lándzsa helyett inkább íjjal és nyílvesszőkkel vadásztak.
A francia régészek szerint a most felfedezett helyszínt évszázadokon át használta a mezolitikum embere, de nagy a valószínűsége, hogy évente csupán néhány hetet töltöttek itt, amikor a folyóparton kavicsok válogatásával foglalkoztak, hogy feltöltsék kovakőkészleteiket. Az ásatás során más eszközökre, így egy csaknem tökéletesen gömbölyű kőgolyóra, valamint hosszú kőkésekre bukkantak - utóbbiakat állatbőrök kikészítésére, vagy nyílvesszők kifaragására használhatták.
A régészeti leletek tanúbizonysága szerint a helyszín többször benépesült, s elnéptelenedett egészen a vaskorig, i.e. 800 és 500 között. Julius Caesar i.e. 53-as beszámolója szerint e területet a parisii törzs, a kelta szenonok egy ága uralta. Nem sokkal később a Szajna bal partján a rómaiak megalapították Lutecia városát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
