Sportolói pályafutásokat tört ketté a csonka olimpia
2007. szeptember 14. 12:00
1984. május 8-án, nyolcvankét nappal a megnyitó előtt a Szovjetunió biztonsági problémákra hivatkozva bejelentette, hogy sportolói nem vesznek részt a XXIII. nyári olimpiai játékokon Los Angelesben. Csupán nyolc napnak kellett eltelnie, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság kongresszusa csatlakozzon a szocialista bojkotthoz. A Múlt-kor 2. évfolyamának 2. adásából a csonka olimpia története mellett a Botticelli-freskó titkaival is megismerkedhet!
Párizs (1900, 1924) és London (1908, 1948) után Los Angeles lett a harmadik város, amely másodszor rendezhetett nyári olimpiát, mégpedig 1932 után 1984-ben. Az amerikaiaknak azonban nagy pechjük volt, hogy éppen Moszkva után következtek, mert visszakapták a "kölcsönt". Noha négy esztendővel korábban maguk az amerikai sportolók is felháborodtak országuk bojkottján, ez nem tántoríthatta el a Szovjetuniót, hogy - ugyanerre kötelezve a Varsói Szerződés tagállamait - megtagadja a részvételt az 1984-es Los Angeles-i játékokon. Amíg Moszkvában a keleti blokk, addig az Egyesült Államokban a Nyugat ünnepelhetett.
Hivatalosan persze nem mondták ki a szovjetek, hogy a revánsvágy fűti őket, cserébe kreáltak néhány indokot. Azt terjesztették - és ebben volt is valami igazság -, hogy az amerikai szervezőket már nem a couberteni eszme, hanem a pénzsóvárság vezeti, s ez a fajta mentalitás ellenkezik az olimpia eszmeiségével. Emellett féltették sportolóik biztonságát "az országban tapasztalható ellenséges és heves kommunistaellenes közhangulattól". A Szovjetunió felhívásához 13 ország csatlakozott, de ennek ellenére is rekordszámú nevezés érkezett. 140 ország 6800 sportolója jelezte részvételét, többek között az ugyancsak kommunista berendezkedésű Románia (nyertek is 20 aranyat), valamint Kína, amely 1952 óta először vett részt az olimpián.
Ám a minőségi összehasonlítás már egyáltalán nem volt ilyen kedvező az amerikaiak számára. A szovjet, keletnémet, bolgár, magyar, csehszlovák, lengyel és kubai sportolók távollétében a súlyemelés teljesen komolytalanná vált, s három másik sportág, birkózás, a kajak-kenu és az öttusa versenyeinek színvonalát is erősen megsínylette a bojkott. Ismerje meg az olimpia részleteit is!
"A Magyar Olimpiai Bizottság osztja a Szovjetunió és más szocialista olimpiai bizottságainak aggodalmát és szolidaritást vállal döntésükben. Megállapította, hogy nem szavatolják a sportolók biztonságát és a verseny zavartalan megtartását, ezért úgy foglalt állást, hogy a kialakult helyzet nem teszi lehetővé, a magyar sportolók részvételét a 23. nyári olimpiai játékokon" - nyilatkozta Buda István, a MOB akkori elnöke. A nyilatkozatot a Magyar Olimpiai Bizottság elfogadta.
Takács Róbert sajtótörténész elmondása szerint azonban "május 14-én, amikor az olimpiai bizottság döntött az olimpiáról való távolmaradásról, Kádár János nem volt jelen. Lehet, hogy ez sem véletlen, hogy ő akkor, a távolmaradás mellett döntött. Ráadásul a Magyar Olimpiai Bizottság volt a legutolsó, amely csatlakozott a szovjet lépéshez, ami szintén jelzésértékű lehet." A távolmaradást Szovjetunió azzal indokolta, hogy nincs biztosítva sportolóink nyugalma, heves támadás érheti a szocialista országokat, valamint olyan doppingvizsgálatoktól tartottak, amelyek diszkriminatív módon csak a szocialista országok sportolóit fogják sújtani. Ezek azonban többnyire légből kapott érvek voltak.
A legnagyobb vesztes Gáspár Tamás volt: '84-ben lenyűgöző könnyedséggel törölte végig a birkózószőnyeget ellenfeleivel. Mindent megnyert, amit csak egy sportoló nyerhet. Világbajnokságot, világkupát, Európa-bajnokságot. Csupán egyetlen álma nem válhatott sohasem valóra: az olimpiai aranyérem.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
