Az értelmiséget figyelte a reformkori besúgó
2007. március 29. 14:00
A tehetséges nyelvtanár
A jelentések a politikai élet rezdüléseit is rögzítették. Több dokumentumban foglalkozott a Wesselényi- és a Kossuth-perben meghozott ítéletekkel, illetve a liberálisok és a tanuló ifjúság ezekről alkotott véleményével. Értékesek a külföldieket érintő információk, így beszámolt a Magyarországon tartózkodó August Giacomo Jochmusról, vagy Helmuth von Moltkéről. Jelentett az angol-magyar intézetről is, amelyben a magyar gyapjútermelők szerettek volna kapcsolatokat kiépíteni angol bankházakkal.
|
A régi Vigadó a hajóhíd pesti hídfőjénél, 1840 körül  |
G. W. Rose, illetve Edward Wakerfield esetében az volt számára gyanús, hogy miért érdeklődnek Magyarország iránt, és ez utóbbi miért akar Magyarországról könyvet írni. Nem tudott viszont a porosz Hermann Pückler-Muskau herceg közelébe kerülni, mert Ossetzky locsogós természete nem nyerte el az előkelő úr szimpátiáját.
A "nyelvtanár" az ifjúságot sem tévesztette szem elől: elsősorban a bölcsész és jogászhallgatókat, illetve a fiatal jogászokat figyelte meg. Már a kezdet kezdetén jelezte, hogy az ellenzék eszméivel "megrontja" a fiatalságot, a hangulat rendkívül túlfűtött, Szontágh Pál házában rendszeresen olvassák és megbeszélik a titkos pozsonyi közleményeket. Ez utóbbi minden bizonnyal a Stuller Ferenc nevével fémjelzett Országgyűlési Tudósítások lehettek. Felhívta a figyelmet, hogy "titkos összetartás és egyetértés" van kialakulóban a fiatalok között, és a problémák elkerülése végett a még alaposabb megfigyelést szorgalmazta.
Pajkossy szerint a Polizeihofstelle 1848 előtti informátorhálózatát - a hiányos dokumentumok miatt - nehéz rekonstruálni. A részadatok nem a teljes állományra vonatkoznak, a besúgók létszámában a kutatások szerint enyhe növekedés mutatható ki (1830: 48-52, 1835: 64, 1846: 87 fő). Az országgyűlésre készülődő ellenzék tevékenységéről 1838 decembere és 1839 májusa között Bécsbe nagyszámú jelentés futott be. Ekkor az ügynökök 27 vármegye 35 településén tevékenykedtek, de ez korántsem fedte le a Magyar Királyság területét.
A "felforgató" elemek központja Pest volt, ezért ott különösen sok informátor munkálkodott. Ezek egyike lehetett Ossetzky is, akinek ügynöki pályafutása szépen alakult. 1844-re állandósította helyét a szervezetben, munkájáért pedig havi fizetést kapott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
