Szex a könyvtárban
2007. március 8. 14:00
A rendszerváltáskor igen váratlanul érte a könyvtárosokat az üzleteket és újságosbódékat elárasztó szex- és pornókiadványok, aminek kezelésére egyáltalán nem voltak felkészülve - derül Eszenyi Miklósnak a Könyvtári Figyelő 1993/4-es számában megjelent tanulmányából.
Hazánkban az erotikus, szex- és pornókiadványok sokáig hozzáférhetetlenek voltak - írta Eszenyi Miklós. Máig sem tisztázott, hogy miért, hiszen - bár sokan próbálták - senki sem tudta megmondani azt sem, hogy mi igazából a szex vagy a pornográfia. A `leplek lehullása` tulajdonképpen a felvilágosító irodalom megjelenésével veszi kezdetét. Ma már furcsa, de a haladás jele volt, hogy folyóiratokban, vagy könyvalakban felvilágosító írások láttak napvilágot. Ezek mellett nagy sikernek örvendtek a klasszikus tanító-könyvek (pl. Káma Szútra, Illatos kert), majd a nyolcvanas években a párkapcsolatok szociográfiáját boncolgató Miskolczi Miklós-könyvek (pl. Mindenki mással csinálja, Hazudni boldog hitvest).
Aztán a hetvenes években már voltak meztelen nőket mutogató kártya- és aktnaptárak, illetve apró szexképek tarkították a Film-Színház-Muzsika, Magyar Ifjúság pletykarovatait. Szintén a hetvenes évektől nagy keresletnek örvendett az alkalmanként megjelenő Tollasbál vagy a Színész-Újságíró Magazin. Alkalmanként a mozik is vetítettek erotikus (művész)filmeket, elég utalnunk Pasolini rendezéseire.
|
A hanyatló nyugat ópiuma a Szuperbolában |
A szexkiadványok csúcséve talán 1989-1990 volt. Kezdetben csak olyan klasszikusnak számító művek jelentek meg patinás kiadóknál, mint Sade márki Justine-je Guillaume Apollinaire Tizenegyezer vesszője és O története. Több kiadó olyannyira sikeresnek tartotta - az immár nemcsak klasszikus - erotikus és szexkönyvek megjelenését, hogy sorozatokat indítottak, pl. Európa Könyvkiadó - Bibliotheca Erotica, Unió Kft. - Erotic Kiskönyvtár, Népszava Kiadó - Szextettek címmel. Hamarosan jöttek a gombamódra szaporodó új kiadók, rájöttek, hogy ez jó üzlet, kiadványaikkal sok pénzt kerestek, de a színvonal egyre süllyed(t).
De mit is kezdjen a könyvtáros a pornóval? A szerző szerint egyesek azt válaszolják: semmit, míg mások a kérdés árnyalására sarkallják őt. Szerintük ugyanis a nyugati országokban az erotikus kiadványok jó része a szociológusok számára is kiváló kutatási alapanyag lehet a jövőben. A hazai körkép ezzel szemben "siralmas. Könyvtáraink és könyvtárosaink előtt fehér foltként jelenik meg a szex- és pornóirodalom, s a többség hajlamos arra, hogy mindezt "trash" jelzővel illesse. Így aztán majdhogynem katasztrofális a helyzet".
Végül pedig egy jótanács: "Miért ne álljuk útját a szexkiadványok könyvtári megjelenésének? Ne felejtsük el, hogy az ilyen anyag megjelenésével bizonyára növekedne az olvasók száma. Tudniillik mindazok, akik eddig - a könyvtár arisztokratikus, elkülönülő jellege miatt - kiszorultak az olvasók közül, lévén az ők kedvenceit (ami az ún. intelligencia szemében szemét} a könyvtár eddig kirekesztette, most talán utat találhatnának a könyvtárhoz".
Aki további érdekességeket is szívesen olvassa, az a teljes tanulmányt itt megtalálhatja!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
