Hadihajók és folyami bárkák titkai
2006. november 3. 15:03
Az igazi cél a Queen Mary volt, fedélzetén 12 ezer ausztrál katonával. Ám a németek időzítése nem volt elég pontos, két órát késtek, így történhetett, hogy bombáik 1941 nyarán a Thistlegorm hadihajóra hullottak - láthatjuk a Múlt-kor 1. évfolyamának 4. adásában.
Jacques Cousteau a híres francia tengerkutató sokáig titkolta, hogy hol vannak az 1941-ben elsüllyesztett Thistlegorm hadihajó roncsai. Azután a '90-es évek elejére kitudódtak a koordináták és búvárok lepték el a környéket. De mit is kell tudni erről a különös roncsról, amely a Vörös-tenger mélyén alussza örök álmát?
1941-ben megérkezett Észak-Afrikába Erwin Rommel, hogy az Afrika-hadtest élén visszaszorítsa az angolokat. Ekkorra Németország teljesen ellenőrzése alá vonta a Földközi-tengert, Rommel páncélosai pedig egyre keletebbre szorították a szövetséges erőket. Az Észak-Afrikában szolgáló 8. brit hadtest a második világháború egyik legismertebb alakulata volt. Az ő támogatásukra indult útnak sokadmagával az éppen csak egy éves SS Thistlegorm. Fegyvereket, teherautókat és más egyéb hadifelszerelést szállított az erősítésre váró, de egyre hátráló brit hadtestnek.
A Kereszteslovag hadműleteit előkészíteni indult 128 méter hosszú és 18 méter széles 5000 tonnás gőzös nem számított hadihajónak. Az Albyn társaság számos `Thistle` teherhajóinak egyike volt, ami kapott egy 102 milliméteres légelhárító üteget, és néhány nagyobb kaliberű géppuskát, de semmi többet. Az elavult, szinte használhatatlan védekező fegyverzettel felszerelt hajók szolgálatára nagy mértékben építettek a háborús stratégák, sőt, ahogyan a Thistlegorm esetében is, időnként még a megépítésükbe is beszállt a kormány. A háború kitörése után ugyanis a fő megrendelő maga a háború volt, és az abban résztvevő országok vezetői.
A Thistlegorm utolsó útjára 1941 június másodikán indult el a skóciai Glasgowból. Alexandriába tartott, de a Földközi-tengeren cirkáló német hajók és tengeralattjárók miatt kénytelen volt nekivágni egy 20 000 kilométeres, két és fél hónapig tartó veszélyes útnak: meg kellett kerülnie Afrikát. Egészen a Vörös-tenger bejáratáig jutottak el, a Szuezi-csatorna azonban éppen le volt zárva, így 2 hetes kényszerpihenő következett.
Meg különös véletlenek sora, aminek a végeredményére azt mondhatjuk: a Thistlegormnak tulajdonképpen pechje volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
