Gustav Mahler

2005. július 7. 10:07

(1860-1911)

Gustav Mahler, a késő romantikus zene utolsó nagy mestere, akinek igazgatásához fűződik a budapesti operaház első "aranykora" 1860. július 7-én született a csehországi Kalischtban (ma Kaliste), középosztálybeli zsidó családban. Zenei tanulmányait Bécsben végezte, közben Anton Brucknertől is vett magánórákat. Húszéves korától vezényelt Olmützben, Prágában és Lipcsében, majd 1888-ban a budapesti Operaház igazgatója lett.

Felpezsdítette a magyar főváros zenei életét, egyebek között ő tűzte először műsorra Wagner Ringjének első két darabját. Tevékenysége - ahogy működésének szinte minden színterén - heves vitákat váltott ki, így három év múlva távozott az Operaház éléről. Mahler nehezményezte, hogy szűkítették hatáskörét, beleszóltak műsorpolitikájába és az énekesek kiválasztásába.

Ezután Hamburgban, majd 1897-től Bécsben dolgozott az Udvari Operában, az állás elnyerése érdekében áttért a keresztény vallásra. Szakmai elképzelései és származása miatt azonban egyre súlyosabb támadások érték, ezért 1907-től 1910-ig a New York-i Metropolitanben dirigált.

Mahler 1902-ben nősült meg, az alig 22 éves Alma Schindlert vette el. Úgy vélte, a zenében és irodalomban jártas, társaságkedvelő feleségének egyetlen feladata az ő boldoggá tétele, ezért viszonyuk - hiába született két gyermekük - hamar megromlott, bár el nem váltak. Alma később olyan művészek múzsája lett, mint az építész Gropius, a festő Kokoschka és a költő Werfel, de haláláig ápolta Mahler örökségét.

A tökéletességre törekvő Mahler operaigazgatóként foglalkozott a díszletekkel, a világosítással, a rendezéssel, így például - szakítva az addigi mereven pózoló stílussal - az énekesek kéz- és fejtartását is meghatározta. Karmesterként szigorúan ragaszkodott a szerző zenei utasításaihoz, olykor szinte őrjöngve követelte ki a tiszta hangokat a zenészektől és az énekesektől. Ugyanakkor minden véleményt meghallgatott, s eredeti elgondolásán több előadás után is kész volt változtatni.

A romantikus szimfónia az ő műveivel jutott fejlődésének végpontjáig. Ezekben a késő romantika líráján kívül érezhető a bécsi klasszikusok hatása és Mahler vonzódása a népköltészethez, több alkotásában énekhang is szerepel. Műveit több tételből építette fel, kitágítva időtartamukat és zenei eszközárukat. Utolsó két szimfóniájának témája az elmúlás, a tizediket már nem tudta befejezni.

Leghíresebb műve a VIII. szimfónia, amelynek bemutatóján 858 énekes és 171 zenész működött közre - ezért is emlegetik Ezrek szimfóniája néven, s ezért is kerül igen ritkán színre. Dalciklusai közül a legismertebbek a saját szövegére íródott Egy vándorlegény dalai, a kislánya halála után befejezett Gyermekgyászdalok és A fiú csodakürtje. Életművében különleges helyet foglal el "a halál jegyében fogant", kínai versekre komponált Dal a Földről, amely a romantika eredményeinek és ellentmondásainak összefoglalása, egyben egy új zenei világ előhírnöke.

Gustav Mahler 1911. május 18-án halt meg Bécsben szívbetegség következtében. Művei a náci Németországban nem szólalhattak meg, zenéjét a XX. század második felében fedezték fel ismét. 2005 óta tiszteletére évente Mahler-ünnepet rendeznek Budapesten, egykori Teréz körúti lakhelyét emléktábla jelzi.