Sztálin könyvtára
2004. december 22. 09:56 MTI
Sztálin szeretett olvasni. Kidolgozott egy gyorsolvasási módszert, amellyel napi 400-600 oldalt is el tudott olvasni. Körülbelül 25 ezer könyve volt, amelyeket dácsáiban, illetve Kremlbeli dolgozószobájában helyezett el. A Kremlben főleg kézikönyvek, enciklopédiák, lexikonok kaptak helyet. A könyvek nagy részét kuncevói dácsájában tartotta, ahol felesége halála után gyakran tartózkodott. A könyvtár sorsának alakulásáról Borisz Ilizarov professzor tájékoztatta az olasz Corriere della Sera című napilapot.
A diktátor halála után a kuncevói házat lezárták, a benne lévő értékek, a könyvek sértetlenül megmaradtak. Utóda, Nyikita Hruscsov volt az, aki 1960-ban úgy döntött: a könyvtárt átviteti Moszkvába, a volt Komintern épületébe, amely ma az orosz állam politika- és társadalomtudományi könyvtáraként működik. Az átszállítás alatt a vezetők közül ki-ki választhatott magának egy-két könyvet.
A Szovjetunió összeomlása után a könyvek tovább fogyatkoztak, de az igazi katasztrófa a 90-es évek elején történt. Akkor vette ugyanis bérbe az épület egyik szobáját egy bizonyos Borisz Gorelov nevű munkanélküli, aki kemény drogok terjesztése miatt már börtönben is ült. 1996-ban tartóztatták le, mert kiderült, hogy miután bebarangolta az egész épületet, rátalált arra a szobára, ahol Sztálin könyveit raktározták és apránként több mint másfél ezret kicsempészett és eladott belőlük.
Vallomásában elmondta, hogy Marx A Tőke című kötetéért ötezer dollárt, egy arab kéziratért még többet kapott. Sokat fizettek neki Párizsban két, dedikált, első kiadású Fourier-könyvért. De megbánta tettét és segített a rendőrségnek a könyvek egy részének visszaszerzésében. Megkerült az az 1585-ös, Franciaország pénzügyi titkait feszegető mű is, amelyet menyasszonya szamovár-alátétnek használt.
Nem derült ki azonban, hogy a vásárlók tudták-e, honnan erednek a kötetek, mivel a furfangos tolvaj az ex-librist ecettel kitörölte belőlük. Igaz, Sztálin másként is megjelölte azokat. Mindig ceruzával a kezében olvasott. A könyvek tele vannak aláhúzásokkal, lapszéli megjegyzésekkel. Egy Bismarck-összes előszavához, ahol a kancellár híres végrendeletét idézik, amelyben ajánlja Németországnak: soha ne háborúzzon egyszerre Oroszországgal és a Nyugattal, azt írta: "Sohase ijesszük meg Hitlert!". A Karamazov-testvérekben az állam és az egyház kapcsolatáról szóló részek vannak sűrűn aláhúzva.
Sztálin nem volt avatott könyvbarát. Minden gyűjtött, politikai és szépirodalmat, és mindent elolvasott, még a gyermekkönyveket is. Kedvencei a kémtörténetek voltak. A mára megmaradt 5391 kötetre Ilizarov professzor vigyáz. És ő őrzi azt az iratgyűjtőt is, amelyben a 30-as évek politikai bizottsági tagoknak az ülések alatt készített 500 rajza lapul. Az egyik magától a diktátortól származik, az akkori pénzügyminisztert ábrázolja a nemi szervénél fogva felakasztva. Sztálin a hozzátartozó szövegben javasolja, hogy "minden jelen- és jövőbeni bűnéért akasszák fel." Ha az ominózus szerv kitart, akkor "törvényesen felmentettnek tekintendő", ha nem, ki kell végezni. A minisztert 1937-ben likvidálták.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
