Szegeden született 1934. április 10-én. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát és a római Szent Cecília Akadémiát végezte. Sokoldalú zeneszerzőként alkotott pszichogrammákat, vonósnégyeseket, kantátákat, oratóriumokat, kollaidokat. Leghíresebb alkotásai: a Magyar rapszódia, a Díszítőelemek, a Halotti beszéd és a Széchenyi oratórium. 1972-77-ig a Zeneakadémián a zeneszerzés tanára volt, 1982-től a Rádió vezető lektora. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Több hazai és külföldi zenei versenyt nyert. Kitüntették Erkel Ferenc-díjjal (1968, 1975), Kossuth-díjjal (1978), a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal (1985, 1997), az érdemes (1982) és kiváló művész (1987) címmel. 1987-ben a XX. századi magyar zene támogatására megalapította a Magyar Zeneművészeti Társaságot, amelynek haláláig elnöke, a kortárs zene egyik legfontosabb fórumának, a Minifesztiválnak pedig egyik szervezője volt.