Digitális történeti források

2004. július 21. 10:22

Forrásközlés, szabályok, technika

A történeti források esetében a közlést-reprodukálást végző kezét szigorú szabályok kötik meg. Általánosan elfogadott - nálunk az MTA által meghatározott szabványokban rögzített átírási - szabályok szerint kell megtörténnie egy forrás "lefordításának" a mai fonetikára, és e biztosnak mondott pont mellett még komoly szakmai viták dúlnak arról is, hogy mit és hogyan lehet és kell átírni Itt az a legfőbb kérdés, hogy kell-e, és szabad-e mindent átírnunk a mai fonetika szerint, vagy pedig meg lehet-e hagyni ezeket az eredeti írásmódban.

A Múlt-kor olvasói sajnos jól tudják, hogy a források állapota egyre inkább romlik. Különös, hogy minél fiatalabb egy forrás, rendszerint annál kevésbé időtálló. Ez annak a következménye, hogy az adathordozók (illetve a papír) minősége a korok előrehaladtával nem javult, hanem inkább romlott. A legnagyobb veszélyben ma Magyarországon az 50-es évek irataui vannak, mivel az ekkor használt papíron a géppel írt szöveg fokozatosan eltűnik. Ezért egy feltáratlan problémákkal teli korszak irattermése enyészhet el nyomtalanul.

Megoldás: a digitalizálás

A digitalizálás segíthet ugyan a feldolgozásban, bár a digitalizálási eljárások tönkre is tehetik a későbbi korok számára megóvandó iratanyagot. A régóta levéltárak mélyén porosodó, és így már a kémiai változásban erősen előrehaladt iratban a szkennerek erős fénye és a fénymásolók okozta ózonképződés felgyorsíthatja a romlási folyamatokat. Ezért nem szabad sem szkennelni, sem fénymásolni a levéltárak és a könyvtárak bizonyos állományait, vagy csak az erre alkalmas speciális eszközökben szabad azokat sokszorosítani. A speciális digitalizáló eszközök annyira drágák, hogy a magyar levéltárak nem igazán gondolhatnak ezek beszerzésére.

A levéltárak egy része (például a Magyar Országos Levéltár), bár támogatja az iratanyag bitekké alakítását, a publikálásban az internetes tartalomfejlesztés helyett a CD-DVD kiadást részesíti előnyben - ennek a médiumnak az előnyeivel és hátrányaival együtt. Az Országos Levéltár rendelkezik egy Fond-X nevű adatbázis-rendszerrel is, mely nem igazán felhasználóbarát, és a bonyolult adatbázisok kezeléséhez nem értő laikusokat inkább elijeszti.

Online források

Emiatt is úttörő jelentőségű az Archivnet, melynek célja a 20. század forrásainak közlése. Az oldal várhatóan egyre bővülő tartalommal jelentkezhet a jövőben. A magyar levéltárak többsége ma már az interneten is jelen van, ám oldalaik többnyire csak a fond- és állagjegyzéket tartalmazzák. Ezekből kiderül, hogy milyen iratanyaggal rendelkezik a levéltár, milyen vállalatok, személyek, egyesületek stb. iratanyagát őrzik. A levéltárak többsége közzéteszi saját kiadványainak tartalomjegyzékét, illetve az ott dolgozók publikációit. A magán- és szaklevéltárak (Open Society Archives, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) rendezett irategyütteseket is publikálnak, melyek darabszinten, tartalmilag is fel vannak dolgozva, és így igazán könnyen kutathatók.

A Tengerészet Hatóság elnöki iratai

A Somogy megyei levéltár egy komplett irategyüttest digitalizált és tett közkinccsé a hozzá írt kommentárokkal, és levéltári segédletekkel együtt. Az iratokat az Informatikai és Hírközlési Minisztérium "eVilág - digitális tartalom és kultúra (hazai kulturális javak a digitális világban)" című pályázati kiírásának "Határon túli magyar kultúra digitalizálása" programján nyert pénzből digitalizálták. A Tengerészet Hatóság elnöki irataiból mintegy 2100 digitális felvételt készítettek. Az oldalon kiállított dokumentumok az 1881 és 1908 közötti évekből valók.