Berni csoda, pesti gyász
2004. július 5. 09:00
1954. július 4-én rendezték az ötödik labdarúgó-világbajnokság döntőjét Bernben. A magyar Aranycsapat, vitathatatlanul a világ legjobb válogatottja, 3:2-re kikapott Nyugat-Németországtól. A németek visszanyerték nemzeti büszkeségüket, a magyarok pedig elvesztették a kevés dolog közül az egyiket, amiért az ötvenes években lehetett ezt az országot szeretni.
Vesszen Puskás, vesszen Sebes
Németország hónapok óta nem tud betelni a győzelem emlékének felelevenítésével: játékfilm készült `a berni csodáról`, `a berni hősöket` színpadon is lehet látni, nem is beszélve a televíziós állomások dokumentumfilmjeiről. Könyveket adtak ki, vagy adtak ki újra, például Helmut Rahnnak, az 1954-es győztes gól szerzőjének 1959-es visszaemlékezéseit `Gólokat lőni - ez a hobbim` címmel.
De ez még nem elég: a Bild am Sonntag című lap 1,76 méter magas szobrot is csináltatott a csatárról, a győztes gól rúgásának pillanatában felvett testtartást megörökítve. A szobrot július 11-én avatják fel az esseni stadion előtt, a teret természetesen Helmut Rahnról nevezik majd el. Speyerben kiállítás nyílt Németország és a világbajnokságok címmel, ezer tárggyal, 1954-es szerelésekkel, Beckenbauer cipőjével, az Anglia győzelmével végződött 1966-os világbajnoki döntő után a Wembley-stadionból elcsent labdával.
Németország tíz év óta először örült igazán, Magyarországon ugyanaznap elkeseredett tüntetések törtek ki. A ZDF német televízió a döntő jubileumára 90 perces dokumentumfilmet készített, mely eddig a legteljesebb és legprecízebb munka, ami a témáról készült. A Múlt-kor a film történész-szakértőjét, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársát, Ritter Lászlót kérdezte a budapesti eseményekről és a film németországi fogadtatásáról.
| Gól |
A történész elmondása szerint a tüntetők legnagyobb része egy másik sporteseményről, a Népstadionból érkezett, ahol aznap épp nagyszabású atlétikai versenyt rendeztek. A torna végén a hetvenezer néző nem indult rögtön haza, hanem végighallgatta a világbajnoki döntő közvetítését - és nem hitt a fülének. A tömeg - melynek pontos létszámát ma sem ismerjük - a Keleti Pályaudvar felé indult, s a "Vesszen Puskás, vesszen Sebes" kiáltások már ekkor hallhatók voltak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
