A Gyűrűk ura a történelem tükrében

2003. december 15. 04:15

Vajon milyen kapcsolat van ezen időtlen témák, a történelem és a saját életünk között? Mi késztet egy vonakodó hőst arra, hogy rettenthetetlen vezér legyen? Hogy megszabaduljon múltjának kötelékeitől, továbblépjen, és népe vezetője legyen? Mi indítja az embereket arra, hogy harcba szálljanak úgy, hogy a legkisebb esélyük sincs? Hogy szemrebbenés nélkül egyenesen a tűzvonalba masírozzanak? A barátság és a hűség lenne a kulcsa a lehetetlen teljesítésének? Történelmünk talán közelebbi kapcsolatban van a mitikus múlttal, mint gondolnánk. Ma a történet mögé nézünk, és megvizsgáljuk, hogyan találkozik a fantázia és a történelem A Gyűrűk urában. A gyűrűk urában, miközben Középfölde jövőjéért folyik a harc, végig megkerülhetetlenül ott lebeg a vezérség kérdése. Ilyen időkben különösen nagy szükség van a jó vezetőre. De Gondor trónjának örököse, Aragorn, menekül a korona elől, mert tudja, hogy ősei behódoltak a gyűrű hatalmának. Aragorn útja nem könnyű, mert nincs meggyőződve arról, hogy helyesen cselekszik, amikor elfogadja az őt megillető trónt. Aragorn vonakodása meglepő, bár, hozzá hasonlóan, sok történelmi személyiség nem akarta vállalni a vezérség terhét. A leghíresebb ilyen személyiségek közül egyet Hollywood halhatatlanná tett. Ő William Wallace, más néven a "Rettenthetetlen". A skóciai Stirling mellett emlékművet állítottak a legendás szabadságharcosnak. Skócia a XIII. században azért küzdött, hogy felszabaduljon az angol elnyomás alól. Wallace, aki vagyon és rang nélkül született, nem volt hajlandó engedelmeskedni a brit koronának. Soha nem vágyott dicsőségre vagy hatalomra, ahogy Aragorn sem. Wallace gerillaháborút vezetett a gyűlölt angol megszállók ellen. Képes volt a szervezetlen parasztokból és közemberekből egy ütőképes hadsereget kovácsolni. William Wallace és Aragorn is valósággal szerelmesek voltak a szabadság és a függetlenség eszméjébe. És abba a gondolatba, hogy az embereknek saját maguknak kell irányítaniuk a sorsukat. Egyikük sem akart birodalmat. Nem akartak parancsolgatni, uralkodni mások felett. Csak azért kellett nekik a hatalom, hogy felszabadítsák az embereket. Ez hihetetlenül radikális, XX. századi elképzelés, egyáltalán nem középkori. És mindketten hajlandóak voltak ezért mindent feláldozni.

Aragorn tudja, hogy óriási áldozatot kell hoznia azért, hogy király legyen. Aragorn kiérdemelte ezt a felelősséget, de ez nem volt mindig így. Hogy idáig eljusson, sok éven át száműzetésben, kétségek között gyötrődött, pedig népének szüksége volt rá. Az önkéntes száműzetés visszatérő motívum a mítoszokban, de megtaláljuk az amerikai történelemben is, Theodore Roosevelt hősies történetében. Roosevelt visszavonult az amerikai Nyugatra, amikor egy személyes tragédia beárnyékolta politikai törekvéseit. Ugyanazon a napon, 1884. február 14-én, az édesanyja és a felesége is meghalt. Ez szinte letaglózta Rooseveltet. Ezt írta a naplójába: "eltűnt a fény az életemből." Teddy Roosevelt és Aragorn is a vadonban tette próbára magát, ahol csak a természet és a saját érzéseik léteznek. És ezek ellen a legnehezebb harcolni. Aragorn sem lehetett volna király, ha nem megy keresztül azon a sok megpróbáltatáson, amely közte és öröksége között állt. Az egész trilógiában jelen van a bölcs tanácsadó, Gandalf, akinél nincs bölcsebb. Gandalf magát a bölcsességet testesíti meg. Ő vezeti a sötétség erői elleni harcot. Gandalf az, aki bátorítja Frodót, hogy tegye a kötelességét és semmisítse meg a gyűrű hatalmát. És Gandalf az, aki odaáll a királyok elé és elmondja nekik, hogy harcolniuk kell. A bölcs tanácsadó figurája, aki megmondja a királyoknak az igazságot, végigvonul az egész emberi történelmen. Az uralkodóknak, ha bajban vannak, szükségük van tanácsadókra. I Erzsébet, Anglia királynője, sem volt kivétel. Erzsébet tudta, hogy ha fenn akar maradni a férfiak világában, szüksége van egy férfira, aki segít neki. William Cecil-t választotta legfontosabb tanácsadójává. Cecil, sok honfitársával ellentétben, a királynő feltétlen híve volt. Gandalf harcra buzdította Théodent, Cecil tanácsai pedig Erzsébetet segítették, hogy legyőzze a nagy Spanyol Armadát. Ezek a tanácsok vezettek oda, hogy a királynő árulás vádjával kivégeztette Máriát, a skótok királynőjét. William Cecil és Gandalf is teljes mértékben azok boldogulásának szentelte magát, akiknek tanácsot adott, és az ügy sikerének, amely mellett ő is állt. Nagyon ritka az ilyen bölcs ember, akit nem a saját ambíciói vezetnek.

Bár Gandalf bölcsessége ritka az igazi világban, azért találunk rá példát a történelemben. Ő volt a legokosabb amerikai, aki valaha élt, több esze volt, mint bárki másnak. Ő volt a legtalálékonyabb ember. Ő a legjobb példakép, akit csak kívánhatunk Amerika számára. Ő Benjamin Franklin. Diplomata, tudós, feltaláló, államférfi, aki Amerika legnagyobb fenyegetettsége idején élt, a forradalom korában. A forradalom idején már messze a legismertebb amerikai volt, az egyetlen világhírű amerikai. Nagy formátumú politikus volt, az amerikaiak mindenben kikérték a tanácsát. Franklin sem csak néhányak, hanem egy egész nemzet számára vált a bölcsesség forrásává. Ahogy Gandalf, ő is a hatalom és az egyéni érdek fölé helyezte a köz érdekét. De nem minden tanácsadó bölcs, és nem is mind jó. A trilógia második részében szereplő Kígyónyelv kétszínű tanácsadó. Théoden, Rohan királya, egy időre az ő kártékony hatása alá kerül. Kígyónyelv a rosszindulatú varázsló, Szarumán ügynöke, aki elgyengítő varázslatot bocsát Théodenre. Kígyónyelv úgy gondolja, hogy az ő személyes előmenetelének egyetlen reménye Szarumán. A történelem sok sötét és fortélyos tanácsadót ismer. Az egyik, Kígyónyelvhez hasonlóan, egy egész királyi családot tartott a befolyása alatt, hűséges alattvalóik legnagyobb rémületére. Az eredmény tragikus volt. Ez a tanácsadó egy Raszputyin nevű állítólagos szent ember volt, aki II. Miklós orosz cár és Alexandra cárné tanácsadója lett.