20 karátos aranyból készült az első középkori fogpótlás Skóciában
2026. május 7. 16:01
Skócia eddig ismert legkorábbi, 20 karátos aranyhuzalból készült fogászati hídját azonosították egy középkori férfi földi maradványain. Az aberdeeni St Nicholas-templom területén feltárt különleges régészeti lelet nemcsak a kora újkori fogászati eljárások technológiai fejlettségéről szolgáltat új adatokat, hanem a korszak társadalmi elvárásaira és a vagyonos rétegek egészségügyi lehetőségeire is rávilágít.
A felfedezés egy eredetileg 2006-ban indult régészeti projekt eredménye, amelynek során mintegy kilencszáz egyén csontvázát tártak fel a 14. és 16. század között jelentősen kibővített aberdeeni templom területén. A leletanyag nemrégiben lezajlott átfogó újraértékelése során a kutatók egy olyan alsó állkapcsot azonosítottak, amelyen a fogakat egy aprólékosan megmunkált aranyhuzal kötötte össze, áthidalva a középről hiányzó fog helyét.
A szénizotópos kormeghatározás, valamint a pásztázó elektronmikroszkópos és röntgenspektroszkópiás elemzések megállapították, hogy az eszközt egy 1460 és 1670 között elhunyt, középkorú férfi viselte. A 20 karátos aranyötvözetből készült huzalon és a környező fogakon lévő kopásnyomok egyértelműen bizonyítják, hogy a rögzítőeszközt (ligatúrát) a férfi a halála előtt hosszú ideig, életvitelszerűen használta egy meglazult fog stabilizálására vagy egy protézis megtartására.
A lelet azért is kiemelkedő jelentőségű, mivel a 17. századot megelőző időszakból rendkívül ritkák az ehhez hasonló európai fogászati emlékek, Skóciában pedig ez az első dokumentált eset. A középkorban és a kora újkorban a fogászat még nem számított elismert orvosi tudománynak; a beavatkozásokat jellemzően borbélyok, sebészek vagy a fogak kezelésére specializálódott vándorló mesteremberek végezték. Az aberdeeni aranyhuzal magas minősége azonban arra utal, hogy a rögzítést egy képzett ötvösmester készíthette. A vizsgált időszakban a skót városban legalább huszonkét regisztrált aranyműves tevékenykedett, akik rendelkeztek a megfelelő technikai tudással egy ilyen finom, csomózott eszköz elkészítéséhez és felhelyezéséhez.
A kutatók rámutatnak, hogy a drága alapanyagból készült fogászati beavatkozás nemcsak az elhunyt magas társadalmi és vagyoni státuszát jelzi, hanem a korszak sajátos mentalitástörténeti hátteréből is fakad. A késő középkorban és a kora újkorban az egyén fizikai megjelenését és vélt egészségi állapotát szorosan összefüggésbe hozták a belső, erkölcsi karakterrel, a hiányos fogazatot pedig gyakran a bűnös életmód látható jelének tekintették.
Bár a fogászati helyreállításra tett kísérletek – mint a méhviasszal tömött őskori fogak vagy az ókori egyiptomi, sokszor már csak a halál után, a test rituális "teljessé tétele" céljából felhelyezett stabilizáló huzalok – évezredes múltra tekintenek vissza, az aberdeeni lelet ritka fizikai bizonyítéka annak, hogy a kora újkori Európában a funkcionális és esztétikai célú, professzionális fogpótlás már aktívan jelen volt a mindennapokban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
