1919 nyarán Nagy-Britanniában is úgy tűnt, bolsevik hatalomátvétel következhet be
2020. június 16. 17:58 Múlt-kor
Harc a vörös árnyékkal
1918 júniusában a nemzetközi intervenciós erők részeként mintegy 6000 brit katona szállt partra Észak-Oroszországban, a Királyi Haditengerészet pedig blokád alatt tartotta a Balti-tengert.
David Lloyd George miniszterelnök „a bolsevizmus elleni védvonalnak” nevezte Nagy-Britanniát, a hatóságok pedig a lakosság zúgolódása láttán egyre inkább egy kommunista forradalom bekövetkeztétől rettegtek.
Albert Short alsóházi képviselő még Lenin beszédeinek angol nyelvű kiadását is tiltólistára próbálta helyeztetni a háború alatt hozott honvédelmi törvények égisze alatt.
Habár a „vörös nyár” legnagyobb összecsapásokat látott helyszíne Liverpool volt, a feszültség először Glasgowban éleződött ki még 1919 elején.
Január 31-én több száz tüntető munkás a hatalmas Parkhead vasgyárból, illetve a Clyde folyó torkolatának kikötőiből összegyűlt a város központjában, hogy a hosszú órák és az alacsony bérek ellen emeljen szót.
A tüntetők hamarosan összecsaptak a rendőrökkel is, a polgármester pedig – látva az egyre növekvő számú vörös zászlót a téren – a miniszterelnöktől kért segítséget. Lloyd George a hadsereg egységeit rendelte a skót városba, a háború egyik új vívmánya, a harckocsi több példányával együtt.
A később több munkáspárti kormányban miniszterként szerepet vállaló Emmanuel („Manny”) Shinwell, akit a zavargás felbujtójaként ítéltek el, „szégyenletesnek” nevezte a rendőrség egyes egységeinek kemény fellépését. Voltak azonban, akik a munkások viselkedését illették hasonló szavakkal.
Egy nemrégiben hazakerült hadifogoly azt írta a Glasgow Herald napilapnak: „Csak azt kívánom, ezek a rendbontók, ezek az önző, felelőtlen huligánok bárcsak kaptak volna egy ízelítőt abból, amit Franciaországban kellett elszenvednie a mieinknek.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
