1919 nyarán Nagy-Britanniában is úgy tűnt, bolsevik hatalomátvétel következhet be
2020. június 16. 17:58 Múlt-kor
A feszültség fennmarad
A liverpooli rendőrsztrájk volt a legnagyobb szabású rendbontás Nagy-Britanniában 1919 „vörös nyarán”, de egyúttal az utolsó is.
A katonák leszerelését felgyorsították, és a frontokat megjárt férfiak egyre nagyobb ütemben tértek vissza a civil munkakörökbe – gyakran kiszorítva a nőket, akik a háború során átvették azokat. Egy időre látszólagos nyugalom köszöntött a szigetország ipari és politikai viszonyaira.
A feszültségek azonban a felszín alatt továbbra is jelen voltak. Miközben Vlagyimir Lenin, a lábát lassacskán megvető Szovjetunió vezetője a világforradalomra szólított fel, a brit belbiztonsági szolgálatok megkezdték a szélsőséges csoportok megfigyelését, valamint az ezekbe való beszivárgást. A bolsevizmus réme az 1920-as években és azon is túl erős hívószó maradt a hatóságok körében.
A brit munkásosztály jókora szeletei szintén bizonytalanságot éreztek jövőjüket illetően. Ez különösen a bányászokra volt igaz, akik – miután a háború során szakmájuk gyakorlatilag állami irányítás alá került, jóval nagyobb béregyenlőséggel és kíméletesebb munkaórákkal – az 1920-as évek folyamán egyre növekvő haraggal figyelték az újra privatizált szektorban kedvezményeik fokozatos megvonását.
A bányászok jövőjéről zajló vita vezetett végül az 1926-os általános sztrájkhoz, melynek során az országos szakszervezeti tömörülés sikertelenül próbált segíteni rajtuk.
Habár a tüntetések véget értek, a katonatanácsok feloszlottak, a leszerelt férfiak visszatértek a munkába, és kommunista forradalom sem tört ki Nagy-Britanniában, a szigetország társadalmi kérdésekben továbbra is önmagával állt harcban a 20. század nagy részében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
