Zűr nélkül az űrben: a hónap embere, Farkas Bertalan
2022. május 1. 16:25 Múlt-kor
A világűr magyar meghódítója 1980. május 26-án indult útjára Valerij Kubaszovval a Szojuz–36 fedélzetén. A kozmoszban töltött felejthetetlen napok nemcsak szórakozással, hanem tudományos kísérletekkel, esti mese felolvasással és magyar konzervek tesztelésével teltek.
Labda helyett űrhajó
Az első „űrmagyar”, Farkas Bertalan történelmi tette legalább akkora szenzáció volt hazai viszonylatban, mint a szovjeteknek a Szputnyik–1 kilövése 1957-ben, vagy Jurij Gagarin Föld körüli fordulata 1961-ben. Az űrverseny következő szakaszában már az amerikaiak örülhettek, a Holdra elsőként Neil Armstrong lépett 1969. július 20-án. Bár a hidegháborús enyhüléssel és az 1975-ös közös űrrepüléssel a kozmoszban is „barátsággal” köszöntötte egymást a két nagyhatalom, a Földön túli világ meghódítása továbbra is presztízskérdés maradt mindkét fél számára.
Az első magyar űrhajós Gyulaházán született 1949-ben, és gyermekkorában még focistának készült. A nyíregyházi sportreptéren szeretett bele a repülésbe, álmai megvalósításáért az első lépést a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, majd a Szovjet Repülőműszaki Főiskolán tette meg. 1972-től 1978-ig a pápai repülőtéren szolgált, mint a magyar légierő tisztje, 1976-ban már első osztályú vadászrepülői képesítést szerzett.
A váratlan fordulat Farkas Bertalan életében akkor következett be, amikor a szovjet Interkozmosz űrkutatási együttműködés több „baráti ország” számára lehetővé tette – meglátva az ebben rejlő propagandalehetőséget –, hogy egy szerencsés hazafit a világűrbe küldjenek. Pápára 1977-ben érkezett a hír, hogy többen szerepelnek a Honvédelmi Minisztérium által kiadott, az űrprogram lehetséges résztvevőiről összeállított listán.
A jelöltek között volt Farkas Bertalan is, aki ekkor már családfőként állt a kihívások elé, és önként jelentkezett a válogatásra. Az előzetes szűrővizsgálatokra Kecskeméten került sor. A kör folyamatosan szűkült, míg végül mindössze heten, majd egy szovjet bizottsági döntés után már csak négyen maradtak. A Moszkvától negyven kilométerre található szovjet Csillagvárosban végzett tesztek után már csak ketten, Farkas Bertalan és Magyari Béla vetekedtek (volna) az elsőségért, ám barátságuk és közös repülési élményeik miatt a vérre menő rivalizálás elmaradt, a bajtársak kölcsönösen segítették egymást.
Az űrhajósok felkészítése (Kép forrása: MTI/ Németh Ferenc)
Már az űrrepülés előtt másfél évvel, 1978-ban Farkas Bertalanra esett a szervezők választása – a végső döntést a magyar fél hozta meg –, Magyari Béla pedig a helyettese lett. Humorral felelve a kérdések özönére, a történetet úgy mesélték az űrutazás után, hogy a 6 nappal idősebb Bertalant korelnöksége miatt illette meg az elsőség. A kiképzést mindkettőjüknek teljesítenie kellett, mert Magyari Bélának az utolsó pillanatig készen kellett állnia Farkas Bertalan pótlására.
A Csillagvárosban nem csak a magyar párost képezték ki, a táborban a szocialista tömb más országaiból is képviseltették magukat, még Mongóliából és Kubából is érkeztek a próbatételre. A nehéz napokon még a szórakozással töltött percekért is harcolni kellett: Farkasék a bolgár és román bajtársakkal a futballra, a mongolok a birkózásra, a kubaiak a táncra szavaztak. A magyar „Aranycsapat” verhetetlennek bizonyult, ezért a szovjet vezetők különválasztották a magyar párost: az egyikben Farkas Bertalan és négy játszótársa, míg a másikban Magyari Béla és csapata rúghatta a bőrt. A sors – vagy talán nem a sors – furcsa fintora, hogy végül az összes űrrepülő Farkas csapatából került ki.
Az 1979-es évre tervezett repülés meghiúsult, mert a bolgár expedíció utazása során meghibásodott az űrhajó. Farkasék nem tétlenkedtek a fennmaradó időben. Napokig tartó túlélési gyakorlatokat végeztek a mocsárban, hogy felkészüljenek arra az eshetőségre is, hogy az űrhajó nem az előzetes kalkulációknak megfelelő helyszínen landol. A legrosszabb forgatókönyvvel számolva még cápariasztóval és pisztollyal is felszerelkeztek az utazás előtt.
Az indulást megelőző napok izgatottan teltek Bajkonurban. A „pillesúlyú” magyar űrhajósnak apró ólomtéglákat kellett szkafanderébe helyezni, hogy megfeleljen az előírt limitnek. A startot megelőző öt perc gondolkozási idejüket szkafanderben ülve, kellemes melódiát hallgatva tölthették el. Parancsnokával, Valerij Kubaszovval 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult a világűrbe a Szojuz–36 fedélzetén Farkas Bertalan, ezzel Magyarország a világon hetedikként az űrnemzetek sorába lépett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
