William Adams: az angol, aki szamuráj lett

2018. június 15. 11:48 Jeki Gabriella

William Adams a kenti Gillingham városában született 1564. szeptember 24-én. Tizenkét évesen elvesztette apját, őt pedig a londoni Nicholas Diggins hajóépítőhöz küldték inasnak. A következő tizenkét év alatt kitanulta a navigációt, a hajóépítést és csillagászatot. Ezután a Királyi Haditengerészet szolgálatába lépett és több évig szolgált a vizeken (például részt vett egy kétéves sarkvidéki expedícióban). Amikor 34 éves lett Adams elszegődött egy öt hajóból álló holland flotta vezérkormányosának, amely rotterdami kereskedők megbízásából indult Texelből a Távol-Keletre, a kereskedelmi lehetőségek felderítése céljából: 1598 júniusában a Hoop (Remény) fedélzetén indult el Rotterdamból. A flotta feladata az volt, hogy hajózzanak Dél-Amerika nyugati partjaihoz, és rakományukat ezüstre cseréljék. Sikertelenség esetén Japánban kellett ezüstöt szerezniük, amelyért a Kelet-Indiákon fűszert vásárolnak, aztán hazatérnek Európába.

1600. április 19-én egy hajó sodródott Japán déli partjai, a Kjúsú-sziget közelébe. A fedélzeten emberek tucatjai várták, hogy végre újra szilárd talajt érezhessenek a lábuk alatt. Hosszú utat tettek meg hazájukból és az utazás szörnyen megviselte őket. A hajó csaknem két évvel korábban indult el Hollandiából és egy impozáns flotta részét képezte. A viharok és támadások azonban megtizedelték őket. Amikor a hajó Japánba érkezett, már csak huszonnégyen éltek a több mint száz fős legénységből. Ezek közül pedig csupán kilencen álltak a lábukon, a többieket valamilyen betegség gyötörte.

A kevés viszonylag jó állapotban lévő matróz egyike volt William Adams. Ő lépett először a japán partokra, így megkapta „az angol, aki elsőként elérte Japánt” címet. Ráadásul pont egy igen érdekes történelmi időszakban érkezett az országba. Az európaiak ugyanis már a 16. század közepétől rendszeresen kereskedtek Japánnal. A helyi uralkodók szívesen kötöttek üzletet például a portugálokkal, akik olyan értékes kincseket vittek a szigetországba, mint a feldolgozott cukor vagy a lőfegyverek. Cserébe a portugálok féltékenyen védték a kereskedelmi zónájukat más európai nemzetektől.

Amikor azonban Tokugava Iejaszu, Japán sógunja 1600-ban hatalomra került, a japánok kevésbé kívánatosnak minősítették a portugál befolyást az országra. Ezt az érzést tovább erősítette, hogy a portugálok gyakran kereskedtek japán rabszolgákkal is. Iejaszu úgy látta, veszélyesek a hatalmára. Így amikor meghallotta, hogy érkezett egy hajó, amely tele van olyan európaiakkal, akik nem portugálok, akkor elérkezettnek látta a lehetőséget arra, hogy változtasson a korábban kialakult gyakorlaton. A sógun elfogatta William Adams-et és a palotájába vitette. Tokugava Iejaszut hamarosan a végletekig lenyűgözték Adams hajóépítési és matematikai ismeretei, amelyekről az angol matróz egy tolmács segítségével számolt be. A portugálok természetesen azonnal felszólaltak az új kegyenc láttán. A protestáns angol ugyanis veszélyeztette befolyásukat a szigetország kereskedelmi és gazdasági kapcsolataira. Azt követelték, hogy a sógun azonnal végeztesse ki a matrózt, mivel az nagy valószínűséggel eretnek és kalóz.

Angol módra modernizálta a japán flottát

Kivégzés helyett azonban Tokugava Iejaszu megtette a szimpatikus angol embert hivatalos tanácsadójává. A következő néhány hétben Adams segített a japán flotta modernizálásában, miközben nyugati típusú hajókat építettek. Viszonzásul az angol matróz gazdagabb lett egy japán birtokkal és két karddal. Utóbbi a szamurájok rangjának hagyományos jelzését is takarta. Hűséget fogadott a sógunnak, és ígéretet tett arra, hogy ha harcra kerül sor, akkor kardot ragad uralkodójának védelme érdekében.

Emellett szamurájként hétköznapi tevékenységeket is végzett: a 17. században jellemző módon bürokratikus feladatokat kapott, és így vette ki részét az ország mindennapi irányításából. Ez utóbbi állt közelebb Adams szamurájként betöltött szerepéhez. Nem is volt véletlen, hogy inkább ez kapta a hangsúlyt a Japánban végzett munkájában. Egy átlagos szamuráj ugyanis éveken át készül a csatára, miközben mesterien elsajátítja az íjászat, a lovaglás és a kardforgatás komplex készségeit, ami a japán hadviseléshez elengedhetetlenül szükséges.

Értékes japán tanácsadónak bizonyult

William Adams hamarosan a sógun elválaszthatatlan tanácsadójává vált. Kiemelkedő képességeket mutatott a kereskedelemben, a haditengerészeti ügyekben és az európai nemzetek kezelésében. Így amikor az angol matróz társai lassan, de biztosan felépültek a hosszú hajóút során szerzett sérüléseikből és elindultak vissza Anglia felé, a sógun követelte, hogy Adams maradjon Japánban. Az angolnak azonban szülőhazájában felesége és gyermekei voltak, így szívesebben kelt volna útnak. Ám Tokugava Iejaszu meggyőzte a maradásról, ezért végül új életet kezdett a szigetországban. Adams feleségül vette a japán bírósági tisztviselő lányát, és két gyermeke született, Joseph és Susanna.

Az angol matróz végül beleszeretett az országba és a népbe, amely megmentette és felemelte őt. Megtanult folyékonyan beszélni japánul, és egyre jobban élvezte az új életét. Több évet töltött el kereskedelmi expedíciók szervezésével, rengeteget utazott európai országokba és ösztönözte az angolokat, hogy alakítsanak ki kapcsolatokat Japánnal. Közben persze a portugálok sem felejtették el, hogy mit veszítettek Adams miatt. Többszörösen megpróbálták befeketíteni a sógun előtt és keresztezték terveit. Végül Adams „cserébe” azt suttogta az uralkodó fülébe, hogy a jezsuita misszionáriusok megpróbálják megdönteni a hatalmát. A sógun haragra gerjedt és betiltotta a katolicizmust az országban.

A befolyás elvesztése egyenlő a halállal

Tokugava Iejaszu 1616-os halála után azonban Japán egyre inkább elszigetelődött. A külföldi kereskedők és azok vallásának befolyása az új sógun szerint destabilizálta az országot. Amint a külkereskedelem lelassult Japánban, William Adams hatalma is megcsappant. Egyre kevesebb ügyben kérték ki a véleményét és fokozatosan veszítette el a befolyását a bírósági, kereskedelmi és külgazdasági ügyekben. Az egykori angol matróz végül 1620-ban, 55 éves korában elhunyt. Halála után vagyonát (birtokait, ingóságait és az összegyűjtött pénzét) az akaratának megfelelően megosztották a japán és az angliai családja között.

Egy kicsivel több, mint egy évtizeddel később Japán teljesen elzárta magát a külkereskedelemtől. Ez az elszigeteltség aztán kétszáz évig tartott. William Adams, mint az első angol szamuráj lelkiismeretes és felbecsülhetetlen munkájára azonban még ma is szívesen emlékeznek országszerte. Japánban több szobrot emeltek a tiszteletére, és az országban évente megemlékeznek az első európai szamurájról.