Visszakerült a strasbourgi katedrális elveszett középkori angyalszobra
2026. június 23. 13:44 Múlt-kor
Több mint két évszázadon át hiányzott a strasbourgi székesegyház középkori angyalszobra a helyéről, egy 17. századi metszet és a múzeumi kutatások azonban nemrég lehetővé tették, hogy az elveszettnek hitt középkori alkotás visszatérjen eredeti helyére, teljessé téve ezáltal a gótikus kompozíciót.
A felfedezésre a strasbourgi székesegyházhoz tartozó Saint-Laurent-kapu restaurálását megelőző kutatások során került sor, amikor Sabine Bengel történész egy 17. századi metszeten olyan részletet azonosított, amely a vizsgálat idején már nem volt megtalálható a templomban: egy kis angyalt, amely a Három királyok imádása jelenet fölött helyezkedett el, kezében a betlehemi csillagot jelképező csillaggal.
A részlet azért vált különösen fontossá, mert a kapun ekkorra már nyoma sem maradt ennek a szobornak. A kutatók szerint az angyal a francia forradalom idején tűnhetett el, amikor a székesegyház szobrainak jelentős része megsérült vagy megsemmisült, így emléke évszázadokon át csupán korabeli metszeteken és más nyomtatott ábrázolásokon maradt fenn.
A szakértők ezután a strasbourgi Musée de l’Œuvre Notre-Dame raktárait is átvizsgálták, ahol rábukkantak egy régóta őrzött, homokkőből faragott angyalalakra, amelynek eredeti helyét korábban nem sikerült egyértelműen meghatározni. A 17. századi metszettel való összevetés után azonban világossá vált, hogy ugyanarról az elveszett szoborról van szó, mivel az arányok, a testtartás és a csillagot tartó kéz ikonográfiai részletei is pontosan megegyeztek.
Az azonosítást követően az eredeti szobrot a múzeum kölcsönadta a restaurálási munkálatok idejére, majd ezt követően visszakerült a gyűjteménybe. A Saint-Laurent-kapura egy hű másolat került, amelyet a Fondation de l’Œuvre Notre-Dame műhelyében készítettek el mintegy 350 órányi munkával, így egyszerre vált lehetővé az eredeti alkotás megőrzése és a késő gótikus kapuzat ikonográfiai egységének helyreállítása.
Bár az angyal mérete kicsi, szerepe korántsem jelentéktelen: a középkori kompozícióban ő vezeti a Három királyokat Krisztus felé, ezért nem pusztán díszítőelem, hanem a jelenet egyik legfontosabb szereplője. Hiánya évszázadokon át megbontotta a jelenet vizuális és szimbolikus egységét, visszahelyezésével azonban ismét teljessé vált a 15. századi szobrászok által megalkotott alkotás.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
