Vikingek: sör, hús, politika
2014. december 8. 08:52
Az új hazában
Mikor a vikingek megérkeztek a lakatlan Izlandra, hatalmas erdőségeket, kiterjedt legelőket és védett kikötői öblöket találtak. A régészek szerint a lakomákhoz kiválasztott szarvasmarhákat egy rituálé keretében vágták le, koponyáikat pedig jól látható helyre tették. Az állattartás mellett a régészek növénytermesztésre utaló bizonyítékot is találtak, ugyanis árpamagok kerültek elő a padló alatti rekeszekből. Az árpából kenyér és kása is készülhetett, azonban valószínűleg a zöméből sört főztek, hiszen ennek volt a legnagyobb társadalmi értéke.
Az évszázadok során az észak-atlanti régió hőmérséklete csökkenni kezdett, s a 11. századra kialakuló kis jégkorszakban már kilenc hónapos téllel kellett számolniuk az izlandiaknak, s a nyár is csak néhány fokkal volt melegebb az átlagnál. Míg a juhok a szabadban a hideg hónapokban is találtak maguknak élelmet, addig a szarvasmarhákat az istállóban kellett tartani. "Résen kellett lenniük a vikingeknek, s pontosan kellett tudniuk, hogy az adott számú ember mellett hány szarvasmarhának tudnak élelmet biztosítani, s hányat kell levágniuk" - magyarázta Zori, majd hozzátette: "mivel nem volt sójuk, aludttejet használtak tartósítószer gyanánt".
Az idő előrehaladtával a gazdagabb háztartásoknak is egyre több árpát kellett kenyérre "áldozniuk", így pedig fokozatosan csökkent a sörfogyasztás. A hidegebb klíma, a mezőgazdaság szempontjából rövidebb termelési időszak miatt egyre több munkáskézre volt szükség, hogy feltörjék, illetve műveljék a földeket, a törzsfők hatalma meggyengült, s kevésbé tudták megvédeni híveiket; egyre többször kellett szembenézniük ellenséges támadásokkal, így csökkent támogatóik száma is, ami azt jelentette, hogy a földjeiken dolgozók létszáma is megcsappant. Amikorra az árpatermesztés már szinte teljesen leállt, a viking sagák nem is említik a törzsfőket.
"A régészeti bizonyítékokból világosan látszik, hogy változtatni kellett a stratégián, majd végül teljesen fel kellett adni azt. Néhány évtized elteltével ezek a 'Big Man'-ek már nem tudtak lakomákat tartani, ugyanis kevés volt a hús és a sör is, támogatásuk megcsappant" - mondta Zori. A kutatók a tárgyi leletekből is kiolvashatták ezt a "lassú halált", ugyanis a régészeti rétegekben felfelé haladva egyre kevésbé fordult elő szarvasmarhacsont, s jól látható, hogy a korábbi árpamezők helyét a füves síkságok vették át.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
