VIII. Henrik utolsó felesége zenedarabbal igyekezett rávenni férjét a franciák elleni háborúra

2017. március 17. 08:23

A feleségeiben egyre-másra csalódó VIII. Henrik a házasságtörés és ezáltal felségárulás bűnébe keveredő, a korabeli propaganda és a vádak szerint hatalmas szexuális étvággyal megáldott, gyönyörű és igen fiatal Howard Katalin kivégzése után Parr Katalint (Katherine Parr) vezette oltár elé 1543. július 12-én. A már a harmadik férjét „fogyasztó” (ezáltal a legtöbbször feleségül kért), ám még csupán 30 esztendős királynét a józan ész, erkölcsi tartás, hűség és mély vallásosság jellemezte, és a seregnyi orvos mellett odaadóan ápolta a köszvénye miatt egyre jobban szenvedő királyt. Az olaszul, franciául és latinul is tudó és a korabeli hitvitákban is gyakran felszólaló Katalin igen türelmes és gondoskodó asszony hírében állt, aki jó kapcsolatot ápolt Henrik korábbi házasságaiból származó gyermekeivel is, és a botrányok sorozata után végre méltó királynéja lett Angliának.

David Skinner, a cambridge-i Sidney Sussex College zenei intézetének igazgatója, aki Thomas Tallis angol zeneszerző (1505-1585) Gaude gloriosa Dei mater kezdetű zenedarabjának 21. századi debütálásáért felel, egy különleges érdekességre bukkant a darabbal kapcsolatos kutatásai során: a zene kíséretéül szolgáló angol nyelvű szöveget maga Katalin királyné írta.

1978-ban az Oxfordi Egyetem egyik épületének felújításakor három ismeretlen pergameniratra bukkantak a vakolat mögött. Később Tallis zeneműveinek darabjaiként azonosították őket. Most Skinner a zenedarabok kísérő szövegét is megmutatta a nyilvánosságnak, amely állítása szerint a királyné keze nyomát viseli. Úgy véli, a célja az lehetett, hogy a csapatok összegyűjtésére buzdítsa Henriket, aki a gyors skóciai sikerek ellenére sokat habozott, hogy megtámadja-e Franciaországot.

„Gyakran vélik úgy, hogy Katalin tulajdonképpen Henrik dajkája volt a király életének utolsó éveiben, ám valójában Parr hatékony PR-osnak is bizonyult. Gyakorlatilag Thomas Cranmer érsek cinkostársa volt e kényes témában, így a szöveget anonim módon jelentették meg” – magyarázta a kutató a The Telegraph-nak.

A szövegről úgy gondolták, hogy az Thomas Mulliner orgonista keze munkáját dicséri, és a későbbiekben elfeledték jelentőségét, így a papirosokat az egyik oxfordi épület falrepedéseinek betömködésére használták fel. Amikor 1978-ban megtalálták, Tallis Gaude gloriosa nevű, hatrészes zeneműveként azonosították, amely a korabeli zeneszerző egyik legnagyobb alkotása volt.

Később a kézirat töredékeit I. Stuart Mária uralkodása idejére datálták, és bár alaposan megvizsgálták, továbbra is rejtély maradt az angol nyelvű szöveg írója. „Már önmagában az elég bizarr, hogy a kézirat fennmaradt. Az ember azt várná, hogy ennyi idő után pillanatok alatt szétessen a lelet, ám a papír és a tinta is kifejezetten jó minőségű volt” – mondta Skinner.

A tanulmány megjelenése óta több szakember is elkezdte átvizsgálni Katalin királyné egyéb, a témába illő írásait, amelyek valóban háborúpárti szemléletet tükröznek. Henrik végül 1544 júniusában kétoldali támadást indított Franciaország ellen. Az egyik seregtest eredménytelenül ostromolta Montreuilt, míg a másik a kissé északabbra fekvő, tengerparti Boulogne ostromába kezdett. Henrik néhány hét után átvette a személyes parancsnokságot az utóbb sereg felett, amely szeptember 18-án bevette a várost. Ám a király elutasította új szövetségese, V. Károly német-római császár és spanyol király kérését, miszerint vonuljon Párizs ellen. Károly később békét kötött a franciákkal, így Henrik egyedül maradt. Miután a franciák is megindították seregeiket Anglia ellen, ám csupán a Wight-szigetig jutottak, 1546-ban megkötötték a békét.

A zenedarabot 470 év után először fogják előadni Londonban az Alamire-kórus közreműködésével előreláthatólag nagypénteken.