Vesztére indult El Dorado keresésére I. Erzsébet kedvenc felfedezője
2020. május 25. 17:48 Múlt-kor
Keveseknek adatik meg az a megtiszteltetés, hogy egy nem létező helyet elhelyezzenek a térképen, I. Erzsébet angol királynő egyik elsőszámú udvaronca és felfedezője, Sir Walter Raleigh azonban közéjük tartozott. A szóban forgó hely pedig nem más, mint a legendás El Dorado aranyvárosa, amelynek létét a korabeli szóbeszéd a mai Venezuela területén feltételezte. Főként az angol hajósnak köszönhető a máig népszerű mítosz hosszú élete.
Arannyal borított ember, vagy aranyból épült birodalom?
A legenda különféle változatai valójában még abban sem voltak egységesek, hogy micsoda is pontosan El Dorado: a konkvisztádorok közül egyesek várost, mások teljes országot vagy akár birodalmat kerestek e néven, a későbbiekben sokak képzeletében bányává alakult át.
Az 1530-as években, amikor a kifejezés szárnyra kapott az Újvilágba érkező spanyolok körében, az El Dorado név alatt egy személyt értettek: az „aranyembert”, aki a csibcsa nevű andoki törzs egyik rítusában vett részt, és tetőtől talpig behintették aranyporral. Ez tekinthető a legenda kiindulópontjának, amely az évtizedek, majd évszázadok során teljességgel átalakult.
A mítosz fennmaradásához azonban szükség volt Raleigh-ra is. El Dorado neve ugyanúgy a múlt homályába veszhetett volna, mint Paititi, Cibola vagy Quivira neve, amelyek hasonló „elveszett” aranyvárosokat jelöltek, és amelyeknek egytől-egyig akadtak hívőik.
Mire Raleigh az 1580-as években először hallott El Doradóról, a spanyolok több sikertelen expedíciót is indítottak megkeresésére.
Valószínűleg 1586 őszén, egy Don Pedro Sarmiento de Gamboa nevű konkvisztádor mesélt neki róla, akit Raleigh kalózai („privatérjai”) augusztusban ejtettek foglyul az Atlanti-óceánon. Sarmiento mintegy 30 évet töltött eddigre az Újvilágban, és igencsak tapasztalt felfedezőnek számított.
Tekintve, hogy a kontinens egészét még sokáig nem térképezték fel, és a spanyolok két nagy birodalmat – az inkákét és az aztékokét – is leigázták mintegy 70 évvel korábban, az angolok számára egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, hogy az Újvilág tartogat még hasonló meglepetéseket.
Raleigh Sarmientótól hallhatott először Don Antonio de Berrióról is, egy másik konkvisztádorról, aki állítása szerint elérte El Dorado határvidékét 1585-ben, egy 18 hónapos út során, az Orinoco felső folyásánál.
Raleigh számára elsősorban a Berrióval és a többi spanyollal való rivalizálás tette annyira fontossá a legendás birodalmat: ha neki sikerülne felfedezni, Anglia hasonló, vagy akár sokkal gazdagabb tengerentúli birodalomhoz jutna, mint amelyből Spanyolország fedezte ekkoriban nagyhatalmi státuszát Európában.
Abban reménykedett, El Dorado gazdagságához képest a spanyol uralkodó „fügék és narancsok királya” lenne csupán.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
