Valós és elképzelt alakoktól egyaránt rettegtek a 19. századi Londonban
2021. január 5. 16:14 Múlt-kor
Halálos kísértetkastély a Berkeley Square-en
„Pókhálók az ablakokban, / És kosz és por van ott, / Mi ismeretlen történet övezi / A Berkeley Square 50. számot?”
Frederick Doveton költő szavai tükrözik a tehetős Mayfair kerület egy leromlott állapotú palotája körüli nyugtalanságot és kíváncsiságot. Az épület a 19. század második felében London leginkább kísértetjárta házaként lett ismert, amelynek egy padlásablakában gyakran egy rémisztő alak jelent meg, amelytől a szemtanúk rendszerint megőrültek.
Az előkelő társasági vacsorákon felkapott beszélgetőtémává vált a rejtélyes ház, a sajtó számára pedig valóságos égből hulló mannaként jelentette a véget nem érő alapanyagot. 1879-ben a Mayfair Magazine című helyi lap arról számolt be, hogy egy bizonyos Lord Lyttelton a házban az éjszakai sötétben rálőtt valamire, amely azonban nem hagyott nyomokat, csak a golyók által ütött lyukakat a padlódeszkákban.
A Notes and Queries (Jegyzetek és kérdések) című negyedéves tudományos lap egy levelet tett közzé, amelynek írója arról számolt be, hogy a házban egy cselédlányt „erőteljes rángások közepette” találtak meg az ágy lábánál. A szerencsétlen szolgálólányt kórházba szállították, azonban másnap életét vesztette.
A leggyakoribb mendemonda a Berkeley Square 50-nel kapcsolatban egy bizonyos Mr. Myerst emlegetett, akit esküvőjén faképnél hagyott a menyasszonya, amitől elméje megtört, és élete hátralevő részében magából kivetkőzve járkált fel-alá a házban. Egy másik népszerű magyarázat egy Mr. DuPréről szólt, aki „holdkóros testvérét elzárta egy ketrecben az egyik padláson... a szerencsétlen fogoly olyannyira vad volt, hogy csak egy lyukon át tudták etetni.”
Bármi is volt az igazság (ha egyáltalán bármi különös történt valaha a házban), az épület leromlott állapota miatt elütött környezetétől, ami folyamatos találgatásokhoz vezetett, és évről évre növelte titokzatosságát.
E légkörnek köszönhetően a ház valósággal megtestesítette a legtöbb korabeli aggodalmat, köztük a spiritualizmus és az okkult iránti növekvő érdeklődést, valamint a mentális betegségekkel küzdő emberekkel szembeni korabeli bánásmódot. Ezáltal nem csupán egy rémisztő történet volt, amelyet a kandalló mellett lehetett mesélni éjszaka, de a viktoriánus társadalom sötét oldalainak kézzelfogható emlékeztetője.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
