Vakmerő mutatványnak indult, haditechnikai forradalmat hozott az első hajós le- és felszállás
2023. december 31. 16:01 Múlt-kor
Meggyőző bemutató
A hátszél által is gyorsított Ely 60 mérföld/óra (96,5 kilométer/óra) sebességgel közelítette meg a Pennsylvaniát. „Pont ahogy a túllógó részhez értem a tatnál” – mesélte Ely, „éreztem, ahogy a gép emelkedik, miközben leállítottam a motort.” A szárnyak alá kapó szél miatt tovább siklott a levegőben, mint szeretett volna, ami miatt a kampók Ely szerint csak a negyedik kifeszített kötélbe kaptak bele elsőként, a repülő pedig a tizenegyediknél állt meg a fedélzeten. Más beszámolók – és a fényképek tanúsága – szerint jóval több kötél „maradt ki” ily módon a leszállás elején. Ennek ellenére a művelet sikeres volt, a Curtiss nem futott túl a barkácsolt leszállópályán: valóban lehetséges volt a hajókon való landolás.
Ely repülője a USS Pennsylvania fedélzetén
Ely a leszállást követően a megjelent fontos emberekkel és tisztek, valamint a Pennsylvania legénységének társaságában töltött némi időt. A pilótát és feleségét, Mabelt a kapitány, Charles F. Pond vendégelte meg ebédre. Ely elmondása szerint nem volt éhes, de a kihelyezett – alkoholmentes – puncsból jóízűen fogyasztott. Pond kapitány kijelentette, „a repülőgépek meg fogják határozni majd a jövő csatáit.” Úgy jósolta, minden flottában lesz legalább egy repülőgép-hordozó.
E. B. Barry ellentengernagy, a csendes-óceáni flotta parancsnoka már visszafogottabban gondolkodott: úgy értékelte, a repülőgépek legfeljebb felderítő szerepkört láthatnak el a tengeri hadviselésben, mivel a hajók páncélzata és védelme túlságosan erős ahhoz, hogy a repülőgépek kárt tudjanak tenni bennük: „Minden hadihajón több száz tengerészgyalogos van, és nem tartom észszerűnek, hogy a madáremberek elég közel tudnának jutni ahhoz, hogy hatékonyak legyenek (…) az ember és a repülőgép is a mélybe zuhanna.”
Ely újra a levegőbe emelkedik a Pennsylvaniáról
Egy óra elteltével Ely felszállt, és visszarepült San Brunóba. Ahogy 2000 lábra (600 méterre) emelkedett, lentről az öböl szinte minden hajójának szirénáját hallotta egyszerre felzúgni az úttörő mutatványa előtti tisztelgésként.
A becslések szerint mintegy 75 000 ember – San Francisco akkori lakosságának nem elhanyagolható része – gyűlt össze a parton, az egyik helyi lap szerint „minden egyes stég, viskó és móló zsúfolásig megtelt”, egyesek pedig a horgonyzó hajók kötélzetére is felmásztak.
Amikor Ely földet ért a San Brunó lóversenypályája, a Tanforan mellett sebtében kialakított katonai repülőtéren, katonák egy csoportja azonnal körbevette. „Felkaptak és a vállukra vettek” – írta, és egyenesen a támaszpontot irányító őrnagy sátrába vitték, ahol újabb lakoma állt készen az ő tiszteletére. A pilótának feltűnt, hogy az egyik tányér fejjel lefelé volt a megterített asztalon. Az egyik tiszt közölte vele a tényt: nem számítottak arra, hogy tényleg visszatér élve. „Jó éhes voltam, és a hadsereg kosztja jónak tűnt” – jegyezte meg Ely.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
