Új kötet mutatja be a Néprajzi Múzeum múltját
2026. május 23. 16:21
Új, eddig feltáratlan archív forrásokra és fotókra támaszkodva mutatja be a 154 éves Néprajzi Múzeum történetét Kemecsi Lajos főigazgató frissen megjelent kötete. A Hullámzásban - Szereplők, történetek a Néprajzi Múzeum múltjából címet viselő munka nem csupán a hazai néprajztudomány és a múzeumi gyakorlat eszmetörténeti változásait összegzi, hanem rámutat arra is, miként alapozza meg a múltbéli szakmai örökség a huszonegyedik századi kulturális kihívásokra adott modern válaszokat.
A kiadvány részletesen elemzi, hogyan formálódott a múzeum küldetése és társadalmi beágyazottsága az elmúlt több mint másfél évszázadban. A szerző az intézménytörténeti mélyfúrások és a legújabb nemzetközi szakirodalmi trendek ötvözésével vizsgálja a néprajz és a múzeum kölcsönös viszonyrendszerét.
A kötet deklarált célja, hogy a múlt meghaladott vonásainak puszta leltározása vagy kritika nélküli ünneplése helyett a korábbi időszakok szakmai gyakorlatát és módszertani kérdéseit egy aktuálisan is folyamatosan változó hálózatban értelmezze. Ennek megfelelően a könyv feltárja azokat az intézményi „hullámzásokat”, amelyek során bizonyos küldetési elemek vagy ideológiai elvárások előtérbe kerültek, míg mások átmenetileg háttérbe szorultak.
A Néprajzi Múzeum 1872-es alapítása óta – amikor Xántus János vezetésével a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályaként megkezdte működését – szinte folyamatos útkeresés jellemezte a gyűjteményt. Az anyag a történelem viharai, a világháborúk és az eltérő politikai rendszerek elvárásai közepette is megőrizte tudományos bázisát, miközben maga az etnográfia diszciplínája is jelentősen átalakult, a nemzetépítő romantikától eljutva a modern társadalomtudományi megközelítésekig.
A múzeum évtizedekig tartó strukturális és fizikai vándorlása, állandó költözései ellenére a muzeológus generációk sikeresen óvták meg és bővítették a páratlan értékű hazai és nemzetközi kollekciót. Ez a hatalmas szakmai és dologi örökség teremtette meg a szilárd alapot ahhoz, hogy az intézmény a közelmúltban végre elfoglalhassa első, kifejezetten a számára tervezett végleges épületét a Városligetben, és ott valósíthassa meg az új, huszonegyedik századi igényeknek megfelelő állandó kiállítását.
A kutatás egyik legfőbb megállapítása, hogy az utóbbi fél évtizedben példátlanul felgyorsult a múzeumok irányváltása és módszertani útkeresése. A gyors társadalmi reagálást igénylő tematikai kihívások és a közönség felé nyitott, empatikus, kísérletező szemléletmód azonban hosszú távon csak a felelősségteljes, klasszikus gyűjteményezési és tudományos küldetés szilárd fundamentumán lehet sikeres. A múlt veszélyes örvényeit átvészelő, a korábbi generációktól megörökölt muzeológiai értékek ismerete elengedhetetlen a kortárs intézményi hitelesség megőrzéséhez.
A számos, korábban publikálatlan archív fotót is felsorakoztató, hiánypótló intézménytörténeti munka így nemcsak a múzeumi szakemberek, néprajzkutatók és antropológusok számára nyújt új tudományos támpontokat, hanem a kulturális intézményrendszerek kortárs átalakulása iránt érdeklődő nagyközönség számára is haszonnal forgatható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
