Új emléktábla őrzi Zakopanéban a lengyel–magyar összefogás hőseinek emlékét
2026. június 17. 18:11 Múlt-kor
Emléktáblát avattak a lengyelországi Zakopanéban azoknak a tátrai futároknak az emlékére, akik a második világháború idején a megszállt Lengyelország és a budapesti emigráció között a titkos kapcsolattartást biztosították. Az új emlékhely a két ország közös múltjának legfontosabb helyszíneit bemutató Magyar–Lengyel Történelmi Emlékút egyik állomása lesz.
A Kuźnice városrészben felavatott emléktábla a 2024 júniusában felállított Tátrai Futárok emlékműve mellett kapott helyet, és annak a 15 állomásból álló emlékútnak lesz a része, amely Árva vidékétől Zakopanén és a Morskie Oko környékén át egészen Szczawnicáig a lengyel-magyar történelem legfontosabb állomásait hivatott bemutatni.
Gerencsér Tibor, Magyarország krakkói főkonzulja hangsúlyozta: a projekt célja felidézni azoknak az embereknek a történetét, akik sokszor az életüket kockáztatva biztosították a kommunikációt a föld alatti mozgalom, illetve az emigrációban működő lengyel vezetés között. A főkonzul később hozzátette: mivel a kommunizmus ideje alatt nem lehetett beszélni a tátrai futárokról, ezért sokszor sem a helyiek, sem a magyar turisták nem ismerik ezeknek a hősöknek az életét. Wojciech Frazik, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének történésze ezeknek a futároknak a szerepét a vörösvértestekéhez hasonlította, kiemelve, hogy nélkülük sem a szükséges információk, sem a parancsok, sem a különböző jelentések nem tudtak volna eljutni az ellenállóktól a felső vezetésig. Zakopane polgármestere, Łukasz Filipowicz hangsúlyozta: az új emléktábla a lengyel-magyar kapcsolatok évszázados múltjára is emlékeztetheti majd a turistákat.
A tátrai futárok kulcsszerepet játszottak a Lengyel Földalatti Állam (Polskie Państwo Podziemne) és a londoni emigráns lengyel kormány közötti összeköttetés fenntartásában. Titkos jelentéseket, parancsokat, pénzt és egyéb fontos küldeményeket juttattak el a Tátrán keresztül Magyarországra, miközben sokszor több ezer embert – köztük katonákat – igyekeztek biztonságban átkísérni a határon. A történészek becslése szerint a tátrai futárszolgálatban legalább 37-en vettek részt, köztük öt nő, a hálózat irányítója pedig a később neves történészként ismertté váló Wacław Felczak volt.
A futárok munkája számos veszéllyel járt, hiszen rendkívül bizalmas dokumentumokat igyekeztek átcsempészni a határon, gyakran hétköznapi tárgyakba rejtve vagy ruhákba varrva. A legismertebb futárok közé tartozott Józef Krzeptowski, akit több mint ötven sikeres Zakopane–Budapest útja miatt a tátrai futárok királyának neveztek. Bár a német megszálló hatóságok jelentős vérdíjat tűztek a fejére, nem tudták elfogni, azonban a háború után az NKVD letartóztatta, majd Szibériába hurcolta.
Az emléktábla Stanisław Marusarz síugrónak és Wacław Felczaknak is emléket állít, ugyanakkor felidézi a futárszolgálat több más tagjának történetét is. Különösen tragikus sors jutott Helena Marusarzównának, a kiváló síelőnek, akit 1940-ben fogtak el, de hiába kínozta napokon keresztül a Gestapo, társait nem árulta el. A fiatal nőt 1941-ben, mindössze 23 éves korában végezték ki, alakja pedig azóta a tátrai futárok bátorságának és önfeláldozásának egyik legismertebb jelképe lett.
A kezdeményezők szerint az emlékút nemcsak a két ország évszázados kapcsolatainak állít emléket, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a lengyel és a magyar látogatók megismerjék azoknak az embereknek a történetét, akik életüket kockáztatva tartották fenn a kapcsolatot a megszállt Lengyelország és Európa szabadabb régiói között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
